kegyes-tanítórendi áldozópap és tanár; 1717-ben lépett a rendbe, bölcseletet és theologiát végzett, jeles tehetségével és nyelvismereteivel tűnt ki. A pesti gymnasiumban a költészetet és ékesszólást tanította. Miután több nemesi családnál nevelősködött, VI. Károly császár és király által 1734-ben az újonnan alapított krajovai (Oláhország) plébánia administratorának küldetett, hol tíz évi működés után 1735. aug. 12. meghalt.
Iskolai drámákat írt és adott ki 1722-ben, úgy szintén alkalmi latin költeményeket Erdődy László gróf nyitrai püspök, Koháry István országbiró, Csáky Imre bibornok kalocsai érsek, Grassalkovich Antal, Orczy István, br. Száraz György kir. personális sat. tiszteletére, melyeknek könyvészeti leírását Horányi nem adja. 1730. szept. 1. Gaiger Márton házfőnök arról értesíti Szlopnyait, hogy Csáky érsek tiszteletére az ifjuság P. színművét adta elő. Melyik műve volt ez P.-nek, nem tudjuk. Az utókorra három színművének czíme maradt: az olasz forrás után készült Parens Parentis, a Szapáry Péter és Koháry István cz. két eredeti dráma.
Horányi, Scriptores Piarum Scholarum. Budae, 1809. 478. l.
Figyelő VI. 323. l.
Kath. Szemle 1890. 111. l.
Takáts Sándor, A budapesti piarista kollegium története. Bpest, 1895. 140. l.