ügyvéd, szül. 1823. jún. 12. Tárkányban (Zemplénm.); a középiskolák befejeztével a papi pályára ment és a pesti papnevelőben theologiát tanult; itt a Religio és Nevelésnek segédszerkesztője volt. 1846-ban kilépett az egyházi rendből és az egyetemen jogot hallgatott. A szabadságharcz alatt mint honvédtüzér szolgált, hol főhadnagyságig vitte, több csatában vett részt, így Braniczkó ostrománál is. A szabadságharcz után Nógrádmegyében bújdosott és Madách Imrénél talált menhelyet. Később gróf Mailáth Antal közbenjárására kegyelmet kapott és Balassa-Gyarmatra lett internálva, hol a Berczelly-családnál nevelősködött. Innét 1854-ben a komáromi járásbirósághoz segédbiróvá nevezték ki s e minőségben 1859-ig működött. 1861-ben letette az ügyvédi vizsgát és Komáromban irodát nyitott. Néhány év mulva a Király József püspök-féle alapítvány ügyészévé neveztetett ki, mely az ő kezelése alatt 955.668 koronára szaporodott. Több évtizedig tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak. A komárommegyei honvéd-egylet is elnökévé választotta; ezenkívül tiszteletbeli főügyésze volt Komáromvármegyének; a győri ügyvédi kamarának tiszteletbeli elnöke. A komáromi választó kerület a kath. autonomiai kongresszusra képviselőjévé őt választotta meg. Meghalt 1901. jan. 27. Komáromban.
Munkája: Szerelmesek levelezője. Magában foglalva a szerelmes levelek különféle nemeit, rövid nyelvtudományt, jelesebb költőinktől több versezetet s toldalékul azon keresztneveket, melyek máskép ejtetnek ki magyarul és máskép németül. Pozsony, 1847. (Uj kiadás. Pest, 1858).
Petrik Bibliogr.
1901: Budapesti Hirlap 29. sz., Komáromi Lapok 5. sz., Vasárnapi Ujság 10. sz. (Nekr.)