miniszteri tanácsos, az országos vízépítészeti igazgatóság vízrajzi osztályának vezetője, P. Antal miniszteri tanácsos és bányaigazgató testvéröcscse, szül. 1829. jan. 4. Nagyvárad-Olasziban; az öt gymnasiumi osztályt szülővárosában, a VI. osztályt 1843-ban Selmeczbányán, midőn ott a kincstári bányáknál gyakornokoskodó Antal bátyjához ment, végezte; a német nyelv elsajátítása végett a VII. és VIII. osztályt Pozsonyban járta 1846-ig. Ekkor visszatért Budára s a József-ipariskolába iratkozott be. Itt a legnagyobb nélkülözések közt tanult, rajzok elkészítésével és tanítással segített anyagi helyzetén. 1848-ban beállott közhonvédnek a Hunyady-zászlóaljba s Perczel táborában részt vett a dinnyési, ozorai, letenyei s moóri csatákban; ez utóbbi helyen rejtőzve, fegyveresen szökött ki az osztrákok által megszállott községből. A szabadságharcz többi részét az 50. zászlóaljban szolgálta, részt vett a Brassó előtti csatában, Déva ostromában és bevételénél, Abrudbányán az oláhok elleni küzdelemben, Gyulafehérvár ostromában, az oroszok elleni szászrégeni csatában, Szeben utolsó bevételénél és a szász-sebesi csatában; időközben tiszthelyettessé lépett elő. 1849. aug. a temesvári csata után Szász-Sebes alatt a Kenyérmezőn megsebesült és orosz fogságba esett. Felgyógyulása után szabadon bocsátották és 1849-53-ban Pesten az egyetemen folytatta mérnöki és csillagászati tanulmányait és mérnöki oklevelet nyert (ezen oklevél volt akkor az utolsó, melyet magyarul adtak ki). 1853-ban kilépett a gyakorlati térre s a vízépítészettel foglalkozott; aug.-tól 1854. februárig a Tarna és Zagyva folyók szabályozási előmunkálatainál foglalkozott; 1857. májusig a Tisza szabályozásánál, 1858. májusig a tiszai vasut számára szükséges kisajátítások felvételén, 1859. májusig a Pesttől Bajáig terjedő Duna ártérfejlesztésnél, a szabályozás előmunkálatainál és tervezéseknél, 1871. máj.-ig a paulis-oláh-kováczi ármentesítő társulatnál működött. A társulat 1870-ben külföldi tanulmányútra küldte Hollandia s Belgiumba. 1871. májustól 1873. júliusig a temes-bégavölgyi szabályozások előmunkálatainál volt Képessy József mellett alkalmazva. 1873. júl. állami szolgálatba lépett és mint a bégacsatornai m. kir. hivatal főnöke 1879. júniusig Temesvárt működött. Ebben az időben tervezte a földmívelési miniszterium megbízásából az óteleki, majd a péklapusztai mintaöntözések terveit; kezdeményezésére alakult a temesvidéki magyar mérnök-egylet is, melynek 1879. jún.-ig titkára volt. 1879. jún. főmérnöknek Budapestre a közmunka és közlekedésügyi miniszterium vízépítészeti szakosztályába rendeltetett. 1881. jan. középítészeti felügyelő lett. Az 1883. árvízkor tanusított buzgó és eredményes szolgálataiért királyi tanácsosi czímet nyert; 1886. ápr. Baross Gábor miniszter a vízrajzi osztály szervezésével és vezetésével bízta meg, mely később a földmívelésügyi miniszteriumhoz tétetett át és az ő vezetése alatt állott. 1887. márcz. műszaki tanácsosnak nevezetetett ki. 1888. nov. 27. a győi 1883. árvíz után keletkezett lábbaja miatt jobb lábát térden felül amputálták és műláb segítségével hivatásának azontúl is megfelelt. A m. mérnök- és építész-egylet vízügyi szakosztályának állandóan munkás tagja s több évig elnöke volt. 1889. márcz. miniszteri tanácsossá nevezték ki. Főérdemei, melyeket az árvizek adatainak feljegyzése, hírüladása és előrejelzése körül, továbbá a Tiszaszabályozás eredményének kiderítése körül szerzett. Meghalt 1902. nov. 17. Budapesten.
Czikkei a P. Naplóban (1885. nov. decz. Észrevételek a Tiszaszabályozás körül, 1865. júl. A tiszaparti töltéseknek hullámok elleni megvédéséről, 1858-59. A Budapest-Baja közötti Turjánokról, A soroksári Dunaág elzárásáról); a Werschetzer Gebirgsboteban (1871. febr., márcz. németül: a verseczi nagyrétről); a Temesi Lapokban (1872. máj. Néhány szó a Temes-Béga völgyéről, 1873. ápr. Az orsovai vasúti csatlakozásról, júl. Temesvár egészségügye és csatornázása, nov. Munkát inséges népünknek, nem alamizsnát, 1874. nov. A Tiszakavics); a Temesvidéki mérnök- és építészegylet Közlönyében (1880. Hódságkeresztur-verbászi lecsapoló csatorna mélyítéséről és kibővítéséről, Adalék a jégtorlaszok keletkezéséhez), a Gazd. Mérnökben (A péklai öntözési telep első évi tanuságai); a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1884. Vízrajzi közlemények, 1886. A folyók vízemésztésének kiszámításáról, Majolika emléklapot építményeink alapjába, 1887. A gátcsuszamlásokról, 1891. Megjegyzések Malina Gyula úrnak a Tisza szabályozásáról cz. közleményére, A Tisza mentén 1890-ben végrehajtott magasságmérésről, Válasz Timon Béla úrnak: A Tisza folyó vízemésztése cz. czikkére, 1892. A Tisza keresztszelvényének felvételéről, 1893. Jelentékenyebb folyóink vízjárásának átnézete, A vízmérések tanuságai); a Gazd. Mérnökben (A Bolyág kertének földöntözéséről).
Munkái:
1. A magyar állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vizállások. I. kötet. Vizállások a Tiszában 1876-1887. években. Bpest, 1889-1902. (Többek közreműködésével, haláláig XV kötet).
2. Gátvédelem. Gyakorlati kézikönyv vizmérnökök és gátvédők részére. U. ott, 1892.
3. A vizrajzi osztály keletkezése, életbeléptetése, föladata és működésének eddigi eredménye. U. ott, 1896. (Németül. U. ott, 1897.).
4. Magyarországi földöntözések. U. ott, 1900. (Különnyomat a Vizrajzi Évkönyvek IX. kötetéből).
5. Országos vizjelző szolgálat Magyarországban. U. ott, 1902. (M. kir. földmívelésügyi minister kiadványai 26. Németül. U. ott, 1902. Francziául. U. ott, 1902.)
6. Vizrajzi Évkönyvek. U. ott, 1887-1902. (Többek közreműködésével. Haláláig megjelent XI kötet).
7. A Tisza hajdan és most. U. ott, 1898-1902. (Haláláig megjelent II. kötet).
M. Könyvészet 1889., 1893.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 422. l.
Budapesti Hirlap 1902. 318. sz.
Vasárnapi Ujság 1902. 49. sz. arczk.
Önéletrajzi adatok és fiának Péch Aladárnak szives közlése.