kulturmérnök és műszaki tanácsos, Péch József mérnök és miniszteri tanácsos és Perndl Klára fia, szül. 1861. nov. 21. Kalocsán (Pestm.); középiskoláinak I. osztályát a verseczi községi polgári iskolában, a II. osztályt a temesvári Wiesner-féle magán polgári iskolában, a III-VIII. osztályokat pedig ugyanott az állami főreáliskolában 1877. jún. 26. végezte. Onnét a budapesti József-műegyetemre jött és 1877-82-ben itt végezte a mérnöki szakot és 1884. máj. 30. nyert mérnöki oklevelet és ugyanakkor az akkor keletkezőben levő kulturmérnöki karba lépett, mely testületben 1882-88-ig Nógrád, Heves, Jásznagykunszolnok megyékben, 1889-1901-ben pedig Dunántúl mérnökösködött. 1892. febr. 28. a Dunántúlra kiterjedő I. kerületi m. királyi kulturmérnöki hivatal vezetőjévé nevezték ki, mérnöki ranggal. 1893. márcz. 31. főmérnökké léptették elő. 1899. jún. 29. ő felsége a műszaki tanácsosi czímmel tüntette ki. 1903. máj. 1. berendeltetett a földmívelési m. kir. miniszterium vizépítési igazgatóságába kerületi felügyelői minőségben, a Dunántúlra, Fiuméra, Brassó, Csik, Háromszék és Udvarhely megyékre kiterjedő hatáskörrel. 1902. decz. 20-án műszaki tanácsossá neveztetett ki. Hivatalos pályáján részt vett 1882-1884-ben a Golga, Zagyva s Tarna szabályozási terveinek elkészítésében; majd elkészítette többek közt a tolnamegyei Sárviz, a baranyamegyei Karasicza, a somogymegyei Nyugoti-Bozót és a fiumei Recsina rendezeti terveit. Vezette a sióberki társulat Siószabályozásának és az ercsi-iváncsai vizitársulat töltésezési munkáit. Mint miniszteri megbízott részt vett az 1889-1901-ben a Dunántúl legtöbb vízhasználati társulatának vezetésében. Katonai kötelezettségének, mint 2-dik cs. és kir. genieezred önkénytese tett eleget 1884-85-ben Budán, mely utóbbi év szept. 28. tiszti vizsgát tett és mint tartalékos hadnagy 1891-ig ezen ezred, azontúl 1893. márcz. 12-ig a budapesti I. honvéd gyalogezred kötelékéhez tartozott, majd 1903 végeig a soltkiskunsági 3. népfelkelői járás népfelkelői közé volt beosztva.
Czikkei a Köztelekben (1894. 7. sz. Rétöntözések, árvízkárok szentesítésére alakult társulatok keretén belül, 10. sz. Schreiber Ignácz nyögéri rétöntözése, 1895. 87-89. sz. Szevera Károly ponyvádi öntözése, 1901. 43., 44. sz. Eszterházy Miklós gróf csákvári alagcsövezésének ismertetése, 61-63. sz. A veszprémi püspökség ősi öntözése, 1903. 4. sz. Az ercsi-iváncsai ármentesítés, 1904. 17. sz. Nádasdy Tamás gróf rétipusztai öntözése); a Somogyban (1897. febr. 21. A Balaton- Nyugoti-Bozót vizmentesítése); a Székesfehérvár és Vidékében (1901. jan. 31. A székesfehérvári belsőségek és a Sárrét lecsapolásáról.
Munkája: A lecsapoló és vízhálozati társulatok. Bpest, 1902. (A magyar királyi földmívelésügyi miniszterium kiadványai 28. Megjelent francziául is a párisi 1900. nemzetközi kiállítás alkalmával és franczia ezüst éremmel jutalmaztatott).
Kézirati munkája: Ismertetendő a legczélszerűbb eljárás, mely szerint hazai viszonyaink között az öntözéseknél a határonkint szükséges vízmennyiség megállapitandó lenne cz. pályakérdésre 1896. febr. a m. mérnök- és építész-egylet által dicséretet nyert.
1902. márcz. a m. mérnök- és építész-egyletben felolvasást tartott a fiumei Recsina szabályozásáról.
A m. n. múzeumi könyvtár példányairól és önéletrajzi adatok.