nyug. miniszteri tanácsos, volt bányaigazgató, a m. tudom. akadémia levelező tagja, P. Antal ácsmester és Walter Francziska fia, szül. 1822. jún. 14. Nagyváradon; iskoláit szülőhelyén és Temesvárt, a bölcseletet szintén Nagyváradon végezte 1838-ban. A selmeczbányai bányászati akadémián 1842-ben fejezte be kitünő eredménynyel tanulmányait és legott mint gyakornok kincstári szolgálatba lépett 30 p. krnyi napi fizetéssel. Szülei már ekkor annyira elszegényedtek, hogy fiukat nem birták iskoláztatni, azért magához vette öcscsét és neveltetéséről ő gondoskodott, később öreg szüleit és két leánytestvérét is magához vette. Öt évig gyakornokoskodott Selmeczbányán a bányászoknál, majd a zúzóknál. Rittinger Pétertől, a zúzóműveletek nagymesterétől szerezte az ércz-előkészítés elméleti és gyakorlati ismereteit, melyeknek értékesítése végett 1847-ban Csehországba küldetett, hogy Joachimstalban és Schlackenwaldon zúzóműveket rendezzen be. 1848-ban Körmöczbányára került mint bányatiszt; kevéssel azután pedig mint fogalmazó kapott meghívást az első magyar pénzügyminiszteriumba Budára. 1849. jan. elején Körmöczbányáról pénzverő gépeket szállított Debreczenbe s onnét Nagybányára. Azután a világosi fegyverletételig a pénzügyminiszter mellett maradt, csak az utolsó két hetet töltötte Nagy Sándor József táborában. Sok viszontagság után jutott Budára. Barátjai biztatására sem folyamodott amnestiáért, inkább tűrte az inséget, melybe szüleivel és testvéreivel jutott; kis gyermekek számára készült könyvek kifestésével szereztek némi csekély jövedelmet. 1850-ben Csehországban a Klostergrabeni magánbányánál Teplitz mellett kapott alkalmazást. 1851. a Klein Testvérek osztraui kőszén bányáinál volt bányaigazgató. 1853. hazajött és a Tiszaszabályozásnál dolgozott mint napidíjas. 1855 végén ismét Csehországban talált alkalmazást, mint igazgató a schatzlari kőszénbányánál. 1858-ban meghívást kapott Poroszországba a Bochum melletti «Zeche Vereinigte Präsident» nevű kőszénbányához, melynek öt évig volt igazgatója. Haza kivánkozott és 1863-ban mint műigazgató a mátrai bányaegyesületnél kapott alkalmazást. Ezen állásáról 1865-ben lemondott, hogy kibérelje a nógrádmegyei nemti határban fekvő gróf Károlyi-féle barnaszénbányát. 1867-ben a magyar pénzügyminiszteriumban titkár, 1868. osztálytanácsos lett. Az állami bányaművek rendezésében és igazgatásában tevékeny részt vett; azon igyekezett, hogy a bányászati tárgyalásoknál a magyar nyelvet meghonosítsa; ezen czélból alapította saját költségén a Bányászati és Kohászati Lapokat. Hivatalos működését Gränzenstein Gusztáv államtitkár támogatásával a zsilvölgyi és diósgyőri kőszénbányák korszerű berendezésére s a diósgyőri vasgyári telep megalapítására terjesztette ki. A zsilvölgyi gazdag bányatelepet ő fedezte fel és a magyar kormány rendelkezésére bocsátotta. 1870-ben ő felsége szolgálataiért a III. osztályú vaskorona-renddel jutalmazta meg. 1873-ban mint miniszteri tanácsost a selmeczi bányakerület igazgatójának nevezték ki. Mint gyakorlott bányamérnök nagy jelentőségű javítást tett a bányatérképezés terén a tőle felállított «névtelen bánya» cz. mintakulcs alkalmazásával, az ő eljárása szerint készülnek Selmeczbányán most is a bányatérképek. Előmozdította a kohósítás műfolyamatainak tökéletesbítését. Nagy figyelmet fordított a selmeczi és körmöczi altárók munkálatainak gyorsítására. A selmeczinek 1878-ban befejezése után ő felsége a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1879. máj. 22. a m. tudom. akadémia levelező tagjának választotta. 1880-ban vesztette el nejét Szájbély Emmát (kivel 1850-ben kelt egybe s kitől 9 gyermeke közül 1895-ben halálakor négyen maradtak életben). 1878. nov. 5. Selmeczbánya város közönsége díszpolgárnak, 1889. jan. 28. a selmeczbányai választókerület országos képviselőjévé választotta; ezen év. márcz nyugalomba lépett. Mint képviselő leginkább a bányászat érdekeit szolgálta s ennek 1889. máj. 15. a Házban tartott beszédében is kifejezést adott. Három évig volt képviselő; folyton fokozódó, nehéz hallása teljes visszavonulásra kényszerítette. Most már minden idejét történelmi kutatásainak szentelhette. Mielőtt azonban történelmi munkájának III. kötetét befejezhette volna, a halál 1895. szept. 18. Selmeczbányán kiragadta az élők sorából. A m. tudom. akadémiában 1897. márcz. 29. Kerpely Antal tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a P. Naplóban (1858. 211. 213. Javítsuk vasgyári üzletünket, 276-281. Dunaszabályozási levelek) a M. Mérnökegyesület Közlönyében (1876. A zúzérczek előkészítésénél eredő fogyatékról, Kivonat a nagyági bányaigazgatóság jelentvényéből a két oldalon öntő zártcsövű köpükkel tett kisérletek eredményéről), a Bányászati és Kohászati Lapokban (1869. Magától záródó aknaajtó kasszállítás mellett, 1887. Egy magyar bányász véleménye 1664-ben a bányarobbanásokról, 1888. A selmeczi bányászat multja, jelene s jövője stb.), a Földtani Közlönyben (1887. A földkéreg mozgásának megfigyelésére bányászati czélokból tett legújabb kisérletekről), a Pallas Nagy Lexikonába bányászati czikkeket írt.
Munkái:
1. Bucsúdall, mellyet ft. Vercsik Imre urnak az 1834. oskola-esztendő végével hála jeléül szentel. Nagyvárad.
2. Az érczek előkészítésének elvei és gyakorlati szabályai. Pest, 1869. (A m. tudom. akadémia mellékjutalmában részesült).
3. Jelentése a selmeczi és diósgyőri kerületben és Rézbánya vidékén létező állami bányák és kohók állapotáról. Bpest, 1873.
4. A bányatérképek szerkesztésére szolgáló minták. Kiadta a pénzügyminiszterium. U. ott, 1877.
5. Magyar és német bányászati szótár. Bergmännisches Wörterbuch, Selmecz, 1879. Két kötet. (2. bőv. kiadás. U. ott, 1892.).
6. A tudományok haladásának befolyása a selmecz-vidéki bányamívelésre. Bpest, 1881. (Székfoglaló. Értekezések a term. tud. köréből XI. 22.).
7. A selmeczi bányavállalatok története. I. kötet 1650-ig. U. ott, 1884. (Ism. Századok 1885).
8. Alsó Magyarország bánya-művelésének története (1650-ig), U. ott, 1884-1887. Térképpel. Két kötet. (A m. tudom. akad. kiadványa. Ism. Századok 1885. Bányászati és Kohászati Lapok 1885. sat.).
9. Emlékbeszéd Zsigmondy Vilmos lev. tagról. U. ott, 1891. (Emlékbeszédek VI. 14.) Alapította és szerkesztette a Bányászati és Kohászati Lapokat, mely havonként kétszer jelent meg Budapesten 1868-1870-ig.
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Neumann, nyomt. Horn és Zobel Budapesten 1873-ban (a Hajnal-Albumban).
Hölgyfutár 1858. 2. szám.
Hajnal-Album, Pest 1873. 98. l. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1887., 1891., 1892.
Kiszlingstein Könyvészete.
Bányászati és Kohászati Lapok 1895. rendk. szám (szept. 18.) arczk.
Selmeczbányai Hiradó 1895. 38. sz.
Bellaagh Aladár, A körmöczbányai magyar egyesület XVI. évi működése. Körmöczbánya, 1896. 9. l.
Akadémiai Értesítő 1897. 469. l. (Kerpely A. emlékbeszéde) és gyászjelentés.