kir. tanácsos, a Széchenyi grófok nemzetségi levéltárnoka, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1806. jún. 21. Kismartonban (Sopronm.), hol atyja P. Mátyás az Eszterházy herczegi uradalom tisztje volt; középiskoláit Sopronban és Kőszegen végezte; a jogot Pozsonyban hallgatta s 1831-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1832 óta a herczeg szolgálatában négy évig mint segéd, utóbb pedig mint a lékai és kőszegi uradalmak ügyésze 1842-ig folytatta pályáját. Már ezen időben feltűnt régészkedési szenvedélye s régi fegyverekből csinos gyűjteménye volt. 1842-ben fölöttes hatósága, akarata ellenére, más működési kört szemelt ki számára, melyre nem volt kedve. Ekkor lemondott ügyészi állásáról, ott hagyta Kőszeget és külföldre ment; három hónap alatt megjárta Ausztriát, éjszaki Olaszországot és Svájczot; ezen útjában a középkori építményeken kívül leginkább az ó-kor emlékei vonzották. A római epigraphia iránt, melynek utóbb hivatott előmunkása lett, ez útján támadt erősebb hajlama. Visszatérve életkereset után látott és 1844-ben a pozsonyi váltótörvényszékhez mint gyakornok jutott be, honnét kilépve, 1847-ben félévig a trencséni választott biróság segédtitkára lett. De ez időben is az archaeologia volt kedvelt szaktárgya; gyakran fölrándult Bécsbe, a hol a szakkönyvtárakat búvárolta. Ekkor fűződött közte és Varsányi János mérnök közt az a szoros kötelék, mely később közös vállalataikban oly sok hasznot hajtott a hazai szaktudománynak. 1848-ban ő is zászló alá állot; ott volt mint nemzetőr a schwechati ütközetben, utóbb mint százados lépett be Görgey seregébe és Buda elfoglalásakor őrnagyi rangot nyert. A világosi katasztrófa után öt hónapig volt fogva; a besorozást azonban kikerülte. Ez időben barátja Varsányi társaságában földfuróval (bot helyett) leginkább a főváros környékét járta be s az Uj Magyar Múzeum 1852. folyamában kezdte az e kirándulásokon gyűjtött érdekes feliratos anyagot közzétenni. Sanyarú viszonyai közben sem akart atyjának terhére lenni; de ennek halála után egy kis hagyaték szállott reá s ekkor barátai tanácsára teljesen felhagyott a jogász pályával, végleg megtelepedett Pesten és a tudós pályán maradt. Beiratkozott Kiss Ferencznek, az archaeologiai tanszék akkori helyettes tanárának előadásaira s egy félévben hetenként két órán hallgatta a görög és római archaeologiát és a következő semesterben az antik érmészetet. 1855. szept. 24. a helytartótanács 30 frt havi fizetéssel kinevezte a m. n. múzeumhoz díjnoknak, de úgy, hogy felváltva két osztálynál működjék, a régiség- és könyvtárnál. A m. tudom. akadémia 1858. decz. 15. levelező tagjának választotta s még jún. megbízta őt az akadémiai érem- és levéltár kezelésével, de ezen hivatalát nem látta el sokáig, mert még azon év szept. 20. a Széchenyi család kinevezte 930 frt évi fizetés és szabad-szállás élvezetével a grófi család levéltárnokának. Vidékre vonult tehát, azonban a tudományos érintkezést nem szakította meg a fővárossal. A m. tudományos akadémia archaeologiai bizottságának kezdettől fogva tagja volt. 1858-tól Sopron volt állandó tartózkodási helye; a reábízott levéltárat néhány évig áttanulmányozta. Szabad idejének java részét itt is tudományos utazásokra fordította. Leginkább Varsányi kiséretében járta be a Dunántúl jó részét, hol számos római feliratot gyűjtöttek. P. szoros érintkezésbe jutott a Széchenyi családnak Sopronban és Czenken lakó tagjaival; Széchenyi István grófnak alig volt őszintébb tisztelője; a nagy halott után ő reá bízta a család Széchenyi összes irományainak és levelezésének rendezését. A politikai életnek újraébredésével (1867-1871.) az akkor egymást követő főispánok mellett titkári teendőket végzett. A kormány tudományos érdemei tekintetéből megadta neki a kir. tanácsosi czímet, ugyanakkor a kertesi kerület beválasztotta a megyei bizottságba (1872. jan. 3.). Ettől kezdve a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítette a megyei archaeologus hivatását, gyűjtött és ásatott, hogy a megye monographiájához összeszedje az anyagot. A soproni irodalmi körben felolvasásokat tartott. Legérdekesebb ásatása volt, melyet a régi Scarabantia keltakori temetőjébe ejtett meg 1885-ben. A sopronmegyei múzeum alapítása volt utolsó nagy tette, mely czélra 25 évi szorgalmas gyűjtését fölajánlotta. A soproni régészeti egyesületnek tiszteletbeli elnöke volt. Meghalt 1888. decz. 17. Sopronban. A m. tudom. akadémiában Hampel József 1890. febr. 24. tartott felette emlékbeszédet.
Fontosabb czikkei a következő lapokban és folyóiratokban vannak: Honművész (1835. Fieschi és a magyar pokolgépely, 1838. Szombathelyi sarcophag), M. Hirlap (1852. 904. szám. Mely a pottendorfi «Cynosura» első kiadása), Uj M. Múzeum (1852. Egy lap archaeologiai tárczámból, fametszettel, Tetényi emlékek, keresztyén római sírok, 1853. Mátyás királynak egy nevezetes oklevele, 1854. Egy répczemelléki római emlék, Ismét egy lap archaeologiai tárczámból, 1855. Kovácsii emlékek, 1856. Adalék a protestáns ügy történetéhez az 1655. országgyűlésen, 1857. A daruvári felirat magyarázata), Budapesti Hirlap (1853. 15. sz. Aly Ripam levele Csuthy Pálhoz, 55. l. A török világból, 153. sz. A Septimiusok sírköve a jáki templom tornyában), a bécsi Sitzungsberichte (XIV. 1854. Zwei römische Ziegeldenkmäler aus Steinamanger), P. Napló (1853. 941. Bay de Kenezeo, 1049. sz. Mátyás király bilikoma Rácz-Almáson, 1137., sz. ism., 1854. 33., 1855. 129., 130. könyvism., I. 20. sz. Egy elsülyedt falu harangja, 1315. ism., 1325. 1661-ból való magyar budai rabok, 1405. Montecuculi a győri védbástyák újítója, 1416. ism. 1433. 1435. A rábaközi billikom, 1855. I. 67. Dák polgáremlék Angliában, 1857. 295. Egy lengyel diplomata észrevételei négy koronakérő ellen, 1858. 28-30. Az Anjou királyi ház történeti emlékei Magyarországon), M. Sajtó (1855. 6. A hegykői templon kelyhe a XV. századból, Hegykő nevéről, Egy okmány 1414-ből sat., 16. Egy jellemvonás Jurisics Miklós életrajzához, 32. Szobieszky Jánosra és az 1684-99. török háborúra vonatkozó részletek, 42. Párhuzamok Szalonta városa pecséte és egy florenczi festő csinja között, 50. Adalék a füi keresztes lovagrendi birtokok körül, 59. Huszain pasa mint Erdély békebirája, 77., 78. Két római tégla cursiv felirattal Szombathelyről, 1856. 29. A fóthi kert archaeologiai érdekességei, 96. Levéltári adatok a constanczi egyházi zsinat alatt Zsigmond király udvari kiséretében volt magyarokról, 212. Pannoniára vonatkozó új felfedezések kilátásban, 297. Három római tégla cursiv feliratának véleményezett olvasása, 1857. 58. Nemzet- és nyelvtörténeti adatok Moldváról), Család Könyve (1856. Tűzgolyók és légkövek, a górcső csodái), Bpesti Szemle (II. 1858. Legújabb archaeologiai mozgalmak a hazában, Kúnhalmok, Aquincum); M. Akadém. Értesítő (1857. Egy dunaparti római erőd a pesti határban, A soproni szőlők veszedelme a kurucz világban), M. Évlapok (1857. Szent István király palástja), Hazánk (I. 1858. Az Ujlakiak sírköve, A két utolsó Ujlaki és Capistran János frater, A Nádasdy-kehely, A horvát nemzet legkorábbi viszonyai az Árpádokhoz, Egy Árpád-kori bünvádi ítélet külföldi jogforrásokkal párhuzamban, Levéltári adat a királyi igriczekről, II. 1859. Vitéz János sírköve, Zalkán László czímere, Egy festett kezdőbetű egy Bakacs-gradualéból); Arch. Közlemények (I. 1859. Huszonöt kiadatlan pannoniai latin felirat, Magyarország primásai, Török Jánostól, II. 1859. A királyeskü keresztje, A Szelepcsényi féle kereszt, Lippay bíbornok czímere), Győri tört. és rég. Füzetek (IV. 1868. Az istituto di corrispondenza archaeologica Rómában), Arch. Értesítő (1870. Arch. levél, 1873. Jelentés a győr-ebenfurti vaspálya-építkezési munkálatoknál felfedezett római kőkoporsókról, a Sopron után, 1873. Egy piperéző római nő sírja, az Oedenburger Nachrichten után 1885. A nyéki sarcophag, 1886. A soproni «bécsi domb» vaskori temetője), Sopron (1871. II. Bauer János soproni polgár, 25., 45. sz. Vitnyéd helységéről, 39. Történet-archaeologiai séták városunkban, a nyéki sarkophag, 1876. 34. Az utolsó boszorkány Sopronmegyében, 1877. 26. 28. A rossz szomszéd török pasa és a jó szomszéd török pasa, 42. sz. Kisfaludy Boldizsár huszárőrnagy levele anyjához, 1878. 13. Preiner Mátyás soproni polgármester 1680., 51. sz. Kalecsák Péter soproni városplébániai káplán 1652-76. 43. Régészeti lelet Szárazvámon, 1879. 52., 53. Levéltári adatok a magyar főurak neveléséhez, Gróf Draskovits Miklós és neje gróf Nádasdy Krisztina instructiója fijok nevelője számára 1679. ápr. 26. Tömörel, 98. A soproni kereskedők veszedelme Tökölyi Imre hadaival szemközt 1683-ban, 1880, 12. sz. Csorna határában teljesített régészeti kutatásról, 92. A városi emlékjelek és a városház Sopronban, 1885. 1. Hozzák a szent koronát), Századok (1883. Jelentés a Niczky grófok ligvándi levéltáráról, A kisczenki remete); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt archaeologiai czikkekkel.
Munkái:
1. Tsányi's Hans ungarische Chronik vom Jahre 1670-1704. Kiadta bevezetéssel és okmányos függelékkel. Pest, 1858. (M. Tört. Tár V.).
2. XI. Innocent pápa bullája, mellyel néhai kalocsai érsek Széchenyi Pál, egykorú pécsi püspök székében 1678. évben meg erősíttetett; kiadva a Széchenyi grófok nemzetségi levéltárában őrzött eredeti után, kőre rajzolt hasonmással, a nagyczenki parochialis templom felszentelése alkalmából. Ugyanott, 1864.
3. Hazai okmánytár. (Codex diplomaticus patrius.) Kiadják Nagy Imre, Paúr Iván, Ráth Károly, Ipolyi Arnold és Véghelyi Dezső I-III. kötet. Győr, 1865-66.
4. Hans Georg Ritter's Oedenburger Chronik zur Geschichte der Rákóczy'schen Belagerung im Jahre 1704. Nach dem Manuscripte der Széchenyi'schen Landesbibliothek im ungarischen National Museum. Herausgegeben von... Oedenburg, 1874. (Előszóval és Ritter biographiájával).
Iratai és Széchényi Istvánnak hozzáírt levelei a gróf Széchenyi-család levéltárával a m. n. múzeumban kerültek.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I., II.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Főv. Lapok 1888. 348. sz.
P. Napló 1888. 349. sz.
Sárosmegyei Közlöny 1889. 3. sz.
Bella Lajos, Paúr Iván. Sopron, 1889. (Különny. a Sopronból).
Akadémiai Almanach 1890. 363. l.
Hampel József, Emlékbeszéd Paúr Iván felett. Bpest, 1890.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 421. lap.
M. Könyv-Szemle 1896. 397., 1902. 316., 317. l.