zárai patriczius, előkelő, jómódú volt és nagy tekintélyben állott Mivel 1371-ben fia született, ekkor már férfikorban lehetett, de nem volt még öreg, mert 1835-ben még egyszer megházasodott. Majd állandóan nyilvános hivatalokat viselt. Így 1386-ban traui comes, 1389., 1391., 1392., 1394. és 1396-ban, végre 1407-ben Zára városának rektora, közben 1399. sebenicoi, 1408-ban pedig pagoi comes lett. S mind ez időben szorgalmasan vett részt a közügyekben, része volt megtisztelő küldetésekben. Egyházi részről is élvezett kitüntető bizalmat: 1389-ben a zárai sz. Ferenczrendiek, 1406-ban az ottani Dominikánusok választották meg prokuratoruknak és szindikusuknak. 1408-ban vagy azután nem sokára meghalhatott, mert ezentúl megszűnnek eddig szorgalmasan írt feljegyzései.
Munkája: Memoriale Pauli de Paulo Patricii Jadrensis. (Kiadta legelőször Lucius Dalmata, Rerum Dalmaticarum Scriptores antiqui. Amstelod. 1666. Ujabban Schwandtner, Scriptores rer. Hung. III. fol. 723. és köv. l. Érdekes a mű végén álló ezen megjegyzés: Ego Petrus Fanfoneus U. J. Doctor, hunc libellum manu propria fideliter exemplavi ex quodam alio libello, scripto manu quondam Domini Friderici de Rosa, qui ibidem manu propria testatur, se illum exemplasse fideliter ex quodam antiquissimo libello, manu saepius supra dicti Domini Pauli de Paulo scripto 1544. die Jovis 13. Novembris.
Hauer, Scriptores Rer. Hung. I. 42. l.
Horányi, Memoria Hung. III. 51. l.
Toldy, M. Nemz. Irod. Tört. Pest, 1862. I. 156. l.
Katholikus Szemle Bpest, 1999. 772. lap. (Békesi Emil).