jogi és bölcseleti doktor, m. kir. országos főlevéltárnok, miniszteri tanácsos, a m. tudom. akadémia osztályelnöke és igazgató-tanácsának tagja, szül. 1841. máj. 11. Zágrábban, hol akkor atyja, P. Tivadar (a későbbi egyetemi tanár és miniszter) akadémiai tanár volt, anyja Deréky Sarolta; iskoláit Pesten a piaristáknál végezte, azután az egyetemen jogot hallgatott; 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett és 1863-74-ben ügyvédkedett. Közben megnősült, elvevén Lenhossék Georginát, a híres anatomus unokahugát. Már egyetemi tanulmányai közben komoly czélok felé törekedett és történeti kérdésekkel sokat foglalkozott. Szilágyi Dezső, Hajnik Imre és Grünwald Béla voltak társai az egyetemen. Horváth Mihály volt történelmi tanulmányaiban vezetője s mentora; az ő ajánlatára választotta meg a m. tudom. akadémia 1870. máj. 15. levelező tagjává (1877. május 24. lett rendes tag és 1899. május 5. az igazgató-tanács tagja). 1874. okt. 14. ugyancsak Horváth Mihály ajánlatára országos levéltárnoknak nevezték ki. Ugyanakkor a külföldi levéltárak szervezetének tanulmányozására küldetett ki; áttanulmányozta a müncheni, berlini, drezdai, brüsszeli, hágai, párisi és a bécsi titkos állami levéltárak berendezését. 1875-ben visszatérvén, kidolgozta az orsz. levéltár szervezetét és ügykörét; hozzáfogott annak ujjáalkotásához. Az orsz. levéltár megkapta a magyar és erdélyi kancelláriai, magyar helytartósági és erdélyi főkormányszéki levéltárak anyagát; később a magyar kamarai levéltár, a m. kir. kuriai, az erdélyi két országos, a fiumei kormányzósági levéltár sat. gyűjteményeit. P. példásan rendezte az új anyagot és az országos levéltárat az európai tudományosság színvonalára emelte. (Kinevezésekor a levéltári anyag három termet foglalt el, most a hivatalos helyiségen és dolgozó szobákon kívül nyolczvanhárom termet foglal magában a 12 különböző levéltárból álló gyűjtemény). 1895-től az akadémia történeti osztályának elnöke volt és az akadémia megbízásából Szilágyi Sándorral együtt a honfoglalásra vonatkozó forrásokat szerkesztette. 1896-ban miniszteri tanácsosi czímmel tüntette ki a király. 1899 tavaszán Németországban járt kiküldetésben, a legújabb levéltári építkezéseknek tanulmányozása végett. A budapesti jogtudományi államvizsgálati bizottság tagja, 1898-tól a m. történelmi társulat második alelnöke, a heraldikai és genealogiai társaság választmányi tagja, a bács-bodrogmegyei történelmi társulat és a hunyadmegyei tört. és rég. társulat tiszteleti tagja volt. 1903. júl. 6. Badacsony-Tomajba ment szabadságra, hol birtoka volt, és júl. 8. este vacsora közben hirtelen rosszul lett és holtan esett le a székről, szívbaja ölte meg.
Czikkei a Vasárnapi Ujságban (1858. Zrinyi a költő, 1859. Buda ostroma Roggendorf, bevétele Szoliman által 1541., 1860. Zrinyi Miklós a szigetvári hős, Eger ostroma, 1861. ápr. 30. Zrinyi Péter és Frangepán Ferencz halála 1671., 1862. Oláh Balázs és a nándorfehérváriak 1521., 1865. Wesselényi Ferencz és Széchy Mária Murányban, 1867. Bogovics Imre, 1868. Vakanovics Antal, a horvát-tótországi tartománygyűlés elnöke, Rauch Levin báró, 1869. Bedekovics Kálmán horvát bán, 1871. A bécsi és bécsujhelyi vértanúk 1661., 1873. Drabik, egy magyar próféta, 1875. Josipovich Antal, 1879. Gróf Erdődy János, 1880. Gr. Pejachevich László horvát bán. Ezeken kivül több kisebb-nagyobb történeti, jogi s kritikai czikk névtelenül); a M. Ifjúság Évkönyvében (Pest, 1860. A mohácsi csata, történeti rajz); a Családi Körben (1861. Az utolsó Zrinyiek, Losonczy István); az Ifjusági Albumban (1862. A mohácsi csata 1526.); az Ország Tükrében (1864. Jurisics Mikl.); a Magyarország Képekben (I. 1867. Gróf Zrinyi Miklós, a költő); a Századokban (1867. Zrinyi Péter, 1868. Magyarország 1661-ben, Csillag Gyula velenczei okmánygyűjteményére válasz, A gróf Ráday László által kiadott emlékirat szerzője nem Ráday Pál, hanem valószinűleg Zrinyi Miklós, 1869. A bujdosók támadása 1672-ben, 1870. Gyöngyösi István életéhez, Adalék Zrinyi Péter életéhez, Ujabb Adalék Gyöngyösi István életéhez 1871. Jelentés szlavniczai Sándor-féle okmányokról, A positivismus hatása a történetírásra, akadémiai székfoglaló, 1872. A lőcsei bizottság jelentése, A gróf Csáky-család fő- és közöslevéltára Kassán, 1873, Comte Ágost és a történelem, 1874. A beszterczebányai gyűlés 1870., 1875. A franczia nemzeti levéltár újabb kiadványainak ismertetése, könyvismert., 1876. könyvismertetés, 1877. A magyarok megtelepedéséről, 1879. Szent István és alkotmánya, 1880. Lebedia, Etelköz, Millenarium, 1881. Adatok a megyei levéltárak ismeretéhez, Még egy szó a millenariumról, 1882. Megye? Várispánság? Találunk-e egyidőben külön «polgári» és «katonai» ispánt? 1883. Anonymus külföldi vonatkozásai, Ki volt Hartvik püspök, 1884. A Hartvik-legenda és pesti codexe, 1888. Horvát-Dalmátország elfoglalásáról 1091-1111., 1892. A Hartvik legendáról, 1894. Még egyszer és utoljára a Hartvik legendáról, 1895. Szent István király canonisatiója, 1897, Adalék a Wesselényi összeesküvés történetéhez, 1899. A magyarok 954 és a 955. évi hadjárata, 1900. Mi köze a görög egyháznak a magyarok megtéréséhez? 1901. Il conte Bianch alias Hadrianus, 1902. Külföldi történeti kútfők az akadémiában és könyvismertetés minden évfolyamban); a Budapesti Szemlében (1867. Zrinyi Miklós és Montecuccoli Raymond, 1873. Wesselényi Ferencz nádor összeesküvése 1666-67., 1874. A jezsuiták Magyarországon és egyebütt Toldy Istvántól, 1876., 1880. 1882. könyvism., 1883. A millenium, polemia Salamon Ferenczczel, 1885. könyvism., 1886-87. polemia Salamonnal, 1890. könyvism., 1893. A vezérek kora Gézáig, 1900. A baskir-magyar rokonságról); A Reformban (1872. 31. sz. könyvism.); az Arch. Közleményekben (1876. könyvism.); a Havi Szemlében (1878. könyvism.); a Történelmi Tárban (1880. Frangepán Ferencz vallatása); a Nemzetben (1883. 117-119. A történelem Bánk bánja); a Hunfalvy-Albumban (1892. V. István bolgár hadjáratai, bolgárul is megjelent a szófiai Szbornik VII. kötetében); a Könyv-Szemlében (1893. A magyar kir. országos levéltár); a Hadtörténeti Közleményekben (VI. 1893. A sajómezei csata 1241. ápr. 11.); a Forster Gyula «III. Béla király emlékezete» cz. műben (III. Béla és családja); az Uj M. Szemlében (1900. A magyar nemzet első szereplése); az Osztrák-magyar monarchia írásban és képben cz. vállalat magyar részének I. kötetében: A Habsburg királyok története 1525-1825-ig.
Munkái:
1. Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 1664-1671. Bpest, 1876. Két kötet.
2. A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. U. ott, 1893. Két kötet. (A m. tudom. akadémia által a Péczely és 1895. a nagyjutalommal koszorúzott mű. M. t. akadémia Könyvkiadó-Vállalata 13., 14. Ismert. Kath. Szemle, Ludovika Akadémia Közlönye 1894. és Századok; 2. jav. kiadás. U. ott, 1899.).
3. Wie und wann kam Bosnien an Ungarn. Wien, 1894. (Különny. a Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und Herzegovina II. kötetéből).
4. A magyar nemzet története Szent Istvánig. Bpest, 1900. (A m. tudom. akadémia Könyvkiadó-Vállalata. Ism. Századok 1901.).
5. A magyar honfoglalás kútfői. U. ott, 1900. (Szilágyi Sándorral együtt. Ism. Erdélyi Múzeum, Keleti Szemle 1902. sat.).
6. Magyarország Szent István halálakor 1038-ban. Tervezte..., rajzolta Kogutowicz. Ugyanott, év n. (Térkép.). Jegye P. Gy.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 163. lap.
Vasárnapi Ujság 1879. 11. sz. arczk., 1893. 51. sz. arczk., 1903. 28. sz. arczk.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1893., 1899., 1900.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 861., XVIII. 420. l.
1903: M. Könyv-Szemle, Századok, Budapesti Hirlap 187. sz. sat.