orvosdoktor, kir. tanácsos, Erdélyország főorvosa, előbbinek és Szathmári Pap Sára fia, szül. 1765. febr. 16. Kolozsvárt; középiskoláit a kolozsvári ev. ref. főiskolában, orvosi tanulmányait Göttingenben, Bécsben és Pesten végezte, hol 1794. febr. 11. orvosdoktori oklevelet nyert. Hazaérkezve atyja mellett kezdte meg orvosi gyakorlatát. A himlőoltás megtanulása czéljából felment Bécsbe s Erdélyben azt 1801-ben, különösen Kolozsvárt meghonosította. 1806-ban a főkormányszéki egészségügyi tanács tagjává, 1812. annak elnökévé és országos főorvossá neveztetett ki. 1814-ben az Erdélyben dühöngött pestis járvány leküzdése körül szerzett érdemeiért kir. tanácsosságot kapott. Vegyelemezte Erdély fürdőit. Ő volt az első főorvos, ki a főkormányszék üléseiben kezdé előadásait. Meghalt 1824. ápr. 2. Kolozsvárt.
Munkája: Descriptio physico-chemica aquarum mineralium Transsylvaniae. Jussu exc. r. gubernii in compendium redacta. Pestini, 1820.
M. Hirmondó 1801. II. 41. szám.
Tudom. Gyűjtemény 1824. VI. 118. l.
M. Kurir 1824. I. 239. l., 1827. II. 3999. l.
Csiszár Sámuel, Az orvosi tudomány és az orvos egy halotti beszédben. Kolozsvár, 1824. (A közszeretet fájdalma... máj. 9. 1824. Közös czímmel).
Hegedűs Sámuel, Az igaz orvos.
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 201., 202. l.
Budapesti Közlöny 1871. 12. sz.
Szinnyei Könyvészete és gyászjelentés.