Pataki Mózes (sárospataki és károlyvári ifjabb),
ifj. Wesselényi Miklós bárónak 1807-től nevelője; id. P. Mózes, 1779-1816-ig a kolozsvári ev. ref. főiskola tanárának fia, szül. 1784. febr. 29. Kolozsvárt. Kazinczy rendkívöl sokra becsülte őt és levelezett is vele. 1814-ben Wesselényi Miklós báróval és Döbrentey Gáborral meglátogatta Niklán Berzsenyi Dánielt. Meghalt 1815. január 25-dikén Kolozsvárt 31-dik évében. Wesselényi Miklós báró, barátja tetemeit Zsibóra vitette s atyjának koporsója mellé helyezte el.
Czikke az Erdélyi Múzeumban (Kolozsvár 1814. I. 121-141. l. A római poézis történetei). Levelei Kazinczy Ferenczhez, Zsibó, 1810. ápr. 12., 1814. nov. 24., 1815. jan. 8.
A Döbrentey Gábortól tervezett Külföldi Játékszini Gyűjtemény számára lefordította Goethe Egmontját és Schiller Don Carlosát; mivel a vállalat nem jelent meg, a fordítás is kéziratban maradt.
Erdélyi Múzeum 1815. III. 185. l.
Szilágyi Ferencz, Ifjabb b. Wesselényi Miklós. Budapest, 1875. 4. l.
Figyelő V. 176., VI. 42. l.
Kazinczy Ferencz, Erdélyi levelek. Budapest, 1880. (Nemzeti Könyvtár XII.) és Levelezése VII-XII.
Ellenzék 1903. (Kardos Samu, Wesselényi M. ifjúsága) és gyászjelentés.