ev. ref. püspök, valószinűleg Patajon született és innét nevezte magát Patainak, mert atyját Kaánnási Jánosnak hívták, ki Kálmáncsehin volt rektor. P. iskoláinak végeztével 1617-ben Laskóra ment rektornak, hol két évet töltött és aztán a külföldi egyetemeket látogatta meg. Hazatérve, előbb Laskai János superintendens mellett a veresmarti, majd a tolnai iskola rektora lett, 1630-ban pedig Soltra ment prédikátornak; innét 1634-ben Szent-György-napkor Tolnára hívták papnak és itt szolgált 19 évig, viselvén egyszersmind a tolnai traktus seniori hivatalát is. Ez állásában találta Szilágyi Benjamin István 1647-ben, ki a magyarországi ev. ref. egyház történetét szándékozván megírni, felkérte Patait, hogy a felső- és alsóbaranyai s a szomszédos egyházak régibb és újabb állásáról írja össze az adatokat, a mit P. készséggel teljesített és 1647. szept. 10. el is küldött neki. Ezen becses munkája által a dunamelléki ev. ref. egyházak legelső történetírója lett. Ezen munkálatot a Protestáns Szemle (1895. 424-433. l.) teljesen közli. 1652. febr. 9. ő hívta össze Kecskemétre a synodust, hol dunamelléki püspöknek választották. 1653. jan. 20. Tolnáról kibocsátott pásztorlevelében márcz. 23-ra Patajra hirdetett generalis synodust. További sorsa bizonytalan; azonban 1663-ban már új püspököt választottak.
Dunántúli Prot. Lap 1891. 33. sz.
Mokos Gyula, Adalékok. Pápa, 1892. 26. l.
Prot. Szemle 1895. (Földváry László).