ev. ref. főiskolai tanár, szül. Jánosiban (Gömörm.), hol atyja P. István lelkész volt; a losonczi, majd a lőcsei gymnasiumban tanult, végre a sárospataki iskola növendéke lett. 1800-ban külföldi egyetemre ment és három év mulva visszatért; ekkor losonczi pappá választották; ez állásában három és félévig maradt, mikor atyja helyébe Jánosiba hívták, hol nyolcz hónapig szolgált. 1807. júl 13. a tiszáninneni egyházkerület hittanárnak választotta a sárospataki kollegiumba, hol nov. 11. tartotta beköszöntőjét. 1810-ben a természettant is tanította. Ismét 1811-ben Noszvajba, azután Szepsibe ment papnak. 1822-ben a Bécsben fölállított hittani intézethez nevezték ki szentírást magyarázó tanárnak. 1850-ben nyugalomba vonult. Meghalt 1857 körül Veszprém-Palotán.
Munkája: A halálon diadalmat nyert élet, mellyet néhai tek. és nemzetes kis-csóltói Ragályi Katalin asszony, míg élt, tek. nemz. és vitézlő négyesi Szepessy László úr hiv élete párjának temetési tisztességtételének napján Szent-András-Havának 16. 1815. eszt. a miskolczi ref. templomban rövididen elöl adott. Miskolcz, 1816. (Szathmári József beszédével együtt).
Szombathy János, A sárospataki ref. kollegiumnak rövid historiája. S.-Patak, 1809. 51. lap.
Sárospataki Lapok 1890. 43. sz.