országgyűlési képviselő, P. István szabolcsi alispán, országgyűlési követ és Ilosvay Polyxena fia, szül. 1807. máj. 19. Nyir-Madán (Szabolcsm.); előbb Sárospatakon tanult; 15 éves korától 20-ig katonai tanulmányait a bécsi mérnökkari akadémiában végezte, hol alaposan tanulta a hadi tudományokat; innét hadnagyi ranggal lépett a Württemberg-huszárezredbe, de rangját már 1832-ben letette. Haza jött s a politikai pályára lépett, Abaujban majd meg Szabolcsban lett megyei tisztviselő. Az 1848. szabadságharczban mint közkatona állott be a 9. honvéd-zászlóaljba, tiz nap mulva a megye közbenjárására nemzetőri őrnagynak nvezték ki; midőn ezen nemzetőri csapat honvéd-zászlóaljjá alakult át, annak is őrnagya lett. Vitézül viselte magát több csatában és mint a füredi híd parancsnoka alezredesi rangot nyert. Mikor az osztrák seregek elhagyták Pestet és Hentzi Pestet bombázta, Pest városának katonai s polgári főparancsnoka volt. A világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosott és visszatért Nyir-Madára; onnét pedig atyja halála (1852.) után Debreczenbe költözött. Az 1861. országgyűlésen Debreczen egyik kerületét képviselte, 1865-ben Szoboszlót, aztán 1872-ig ismét Debreczent; azután nem volt tagja a képviselőháznak. Az alkotmányos korszak beálltakor egyike volt annak a hét tagból álló töredéknek, mely a szélső baloldalt megalakította. Országszerte ismerték nevét, mert a hirlapok sokszor emlegették az országgyűlés e tősgyökeres eredeti alakját, följegyezték programmjait, melyeket választói előtt mondott és sok adomát közöltek róla. Diplomata és státus-férfiú nem volt, hanem olyan hazafi, a ki teljesítette kötelességeit és a meggyőződés embere volt. Hosszú beszédeket nem tartott az országgyűlésen, csak felszólalt, de akkor úgy beszélt, mint a csapat-vezérek szoktak támadás előtt, rövid, határozott eredetiséggel. A magánéletben szerette mindenki a jó öreg «Pista bácsit», nem csak azért mert jelleméhez semmi sem férhetett hozzá, de azért is, mert vidám és lovagias volt és a társaságokban gavallér: igazi régi katona. Meghalt 1878. máj. 5. Debreczenben 71 éves korában.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 150. lap.
Országgyűlési Emlékkönyv. Pest, 1867. 96. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 14. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1878. 19. sz. (Nekr.).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 851. l.