1848-49. tüzérfőhadnagy; a szabadságharcz után Törökországba menekült és 1852-től mint tanító Philippopolisban tartózkodott. 1867. visszatért hazájába és Bátyán (Pestm.) volt néptanító.
Czikkei a Pesti Naplóban (1861. 154. sz. Magyar levél török földről), a Honvédek Könyvében (1861. III. Hogy bocsátották ki Jelacsics seregét a kelepczéből, részletek a schwechati ütközetből), a Honvédben (1867. Bem és Kmety tábornokok menekülése Törökhonba, töredék kézirataiból és Ágoston Antaltól helyreigazítások. A magyar menekültek Sumlán); a Néptanítók Lapjában (1872. levele a török-bolgár tartományok tanügyi állapotáról, Selyemtenyésztési mód Rumeliában, Iskolai ügy európai Törökországban, A rizstermelésnek módja Rumeliában, A rizs aratás utáni kezelése Rumeliában).
Munkája: Bulgarsko-italinska grammatika. Bécs, 1862. (Bolgár-olasz nyelvtan, saját bejegyzésével a m. n. múzeumban).
A m. n. múzeumi könyvtár példányából.