igazgató-tanár, szül. 1816. márcz. 22. Kemecsén (Szabolcsm.); tanult szülőhelyén, Sárospatakon és pártfogósági engedélylyel egy félévet a bécsi egyetemen töltott, hol bölcseleti és paedagogiai előadásokat hallgatott. Felsőbb tanulmányai közben a Péchy és Uray családoknál nevelő volt. Növendékeivel a német nyelv elsajátítása végett az 1841. és 42. éveket Eperjesen töltötte, hol mint rendkívüli tanár az ág. ev. kollegiumban a magyar nyelv és irodalom tanításával bizatott meg. Innét visszatért Sárospatakra, hol 1843-44-ben mint esküdt diák a görög nyelvet és irodalmat tanította;1844-45-ben a gymnasium III. osztályának tanításával bízták meg. Ezen állásában fogadta el a máramaros-szigeti ev. ref. főiskola pártfogásának meghívását a bölcseleti tanszékre. Mint paedagogiai tanár felügyelt az elemi s gymnasialis osztályokra; kezelés alatt állott hat évig az iskolai könyvtár és levéltár. Az 1848. jún. 28. tartott pártfogósági gyűlés a m.-szigeti lyceum részéről őt bízta meg képviseltetésével az egyházi s iskolai reform tárgyában Debreczenben júl 3. egybegyűlt egyházkerületi gyűlésen és az ugyanezen tárgyban Bpesten aug. 1. tartott miniszteri értekezleten. Bereg és Máramaros vármegyék táblabirájukká választották. 1850. júl 21. a miskolczi ev. ref. lyceumhoz igazgató-tanárnak választották, mely állásában 19 évig foglalkozott; új szervezetet adott az intézetnek, bevitte a testgyakorlati intézményt, a művészeti tárgyakat; a rajzot, szépírást a rendes tantárgyak közé sorozta, tanári nyugdíjintézményt létesített, convictust kezdeményezett, a vasárnapi iskolát virágzásra emelte. 1869. jún. 16. orvosi tanácsra a nevelésoktatás teréről visszalépett. Nyugalomba vonulása után Máramaros-Szigetre költözött, hová rokoni kötelékek is kapcsolták. 1870. aug. az ottani ev. ref. egyház főgondnokának választották; a jogakadémiánál még négy évig szolgált, hosszas betegségek azonban erejét kimerítették; de azért a megyei törvényhatóságnál közel négy évig az irodaigazgatói állást foglalta el. Meghalt 1882. decz. 31. Máramaros-Szigeten.
Czikkei az Országgyűlési emlékben (1848. Kazinczy fogsága naplója, egy hiteles adat a Martinovics-per részleteihez); a Honderűnek is (1843.) munkatársa volt; a P. Naplóban (1855. II. 29., 30. A vasárnapi iskolák tárgyában), a Kazinczy Emlényben (Miskolcz, 1860. A Miskolczon 1859. okt. 27. tartott Kazinczy-ünnepély rajza. Emlékbeszéd); a Figyelőben (1879., 1882. Tompától költeményt és 1843-ból levelét közli).
Munkája: Emlékbeszéd, melyet néhai nagys. Szikonya Mátyás cs. kir. nyug. lovas őrnagynak... végtiszteletére készített és elmondott a szigeti casinói egylet termében 1845. tavaszhó 6. Debreczen, 1845.
Kézirati munkáit (Polgári szónoklat, 1857-ben 50 aranynyal jutalmazott pályamunka; Bölcselet-történet; Politika; Egyetemes történet vázlata; Alapelvek a nevelés körében; Lelkileges embertani elméletek; Magyar nyelvtan; Egyetemes világtörténet) fia, P. Sándor ügyvéd, Szilágyi István lyceumi igazgatónak adta át, melyek a főiskola leégésekor 1886. nov. 21. elégtek.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1883. 2. szám.
Máramaros 1883. 1. sz.
Kovács Gábor, A miskolczi ev. ref. főgymnasium története. Miskolcz, 1885. 123. l.
M. Paedagogiai Szemle 1886. 225. l. (hol tévesen áll Pásztor helyett Pásztory).
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.