r. kath. apát-kanonok szül. 1824. szept. 8. Szilágy Somlyón, a gymnasium hat osztályát Kolozsvárt végezte; azután fölvétetett szatmári papnövendéknek, 1849-ben szentelték fel; ekkor a püspöki udvarban lett irnok. Segédlelkész volt Máramaros-Szigeten. Fehérgyarmaton, azután Szatmárt; az 50-es években a szatmári gymnasium tanára, 1860. szatmári plébános, 1874. esperes, 1881-ben apát-kanonok. A szatmári papnevelőben az egyházirodalmi iskola létesítésén munkálkodott. Meghalt 1887. jún. 28-án Szatmárt.
Kedvvel foglalkozott vizsgálatokra való gyermekversek írásával; ezekből sok van az iskolai tankönyvekben; költeményeket és czikkeket írt még 1856-tól a Religio, Tanodai Lapok, Hasznos Mulattató, Idők Tanuja, M. Állam, Népiskolai Lapok, Szatmár, Szamos, Kath. Hetilap, Fővárosi Lapok és a Szilágy-Somlyó cz. lapokba; a szatmári kath. főgymnasium Értesítőjében (1858. Szózat az Ifjusághoz).
Munkái:
1. Páskuj Lajos Egyházi munkálatai. Egyházi használatra és családi olvasmányul. Bpest. 1874-75. Két kötet. (I. Nagybőjti elmélkedések. II. Ünnepi, vasárnapi és alkalmi beszédek).
2. Páskuj Lajos Költeményei. Szatmár, 1888. (Ism. M. Állam 281., 292. sz.)
Álnevei: Magurai Lajos és Kusajjos Pál (1862-ben a lapokban).
Munkálatok. Bpest, 1883. 371. l.
Petrik Könyvészete.
1887: Armenia 223. l., M. Állam 162. sz. (Bodnár Gáspár), Szamos 44., Szilágy-Somlyó 22. sz.
M. Sion 1893. 453. l. és gyászjelentés.