portai követ, régi biharmegyei nemes család sarja, szül. 1634-ben Székely-Hidán (Biharmegye). 1650-70. az erdélyi fejedelmek udvarán több hivatalt viselt és egynehányszor a szultánnál is követségben járt. 1676-ban Béldi Pállal, Teleki Mihály fondorkodásai elől Törökországba menekült. Birtokait elkobozták. Rövid idő multán titkon visszatért Magyarországba s utóbb Sárospatakon telepedett meg, hol 1678-ban meghalt.
Munkája: A Nemes, és régenten hires Erdély Orszaganak keserves és szomoru Pusztitásáról. Irt Siralom, Mellyet 1658, 9, és 60 esztendőkben Az igaz Isten isméreten kivül valo Pogány Tatár Hám, sok koborló Kozáksággal, s Erdély végső romlására régen igyekező Török Nemzettel, Havasalföldi és Moldvai sok Kurtány hadakkal kegyetlenül minden irgalmasság nélkül el-követtenek; Ezek után történt változásit Erdélynek rövideden meg-mondgya, Rákoczy György a Törökkel tött két hartzaival, egynehány Váraknak Erdélytül el-esésekkel eggyütt; Végtére ama dicséretes nagy emlékezetű szép Váradnak kegyetlen viadalok által lött Pogány kézbe való esését irja-le, Édes hazáján s Nemzetén szivesen szánakozó Bihar vármegyebéli Nemzetes Székelyhidi Pasko Christoph, A mint láthatta s tudhatta, igazán szinezés nélkül, meg ennyi változásokban meg-maratt kevés Magyar Nemzetnek emlékezetire 1663. (Szeben. Ezen versekben irt munka az említett évek eseményeire nézve valódi történelmi forrásul használható).
Emlékiratát 1668-ból közli a Történelmi Tár (1890. 25-38. l.).
Horányi, Memoria III.
Katona, Historia Critica XXXVI. 752. lap.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 354. lap.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 420. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 840. l.