görög kath. pap, később ügyvéd, majd végrehajtó, szül. 1825. ápr. 1., mint a nagyváradi g. kath. egyházmegyének növendéke; theologiai tanulmányait Nagyszombatban végezte. 1849-ben pappá szenteltetett és a belényesi gymnasium tanára lett; honnét 1853-ban a rumén nyelvnek a nagyváradi főgymnasiumnál Romanu Sándor távozása folytán megürült rendkívüli tanszékére helyezték át. Itt egyúttal a rumén ifjuság olvasóegyesületét is vezette; 1861. júliusig tanította Váradon a rumén nyelvet és időközben, főleg tanítványainak használatára adta ki grammatikáját. 1861-ben genyétei (Biharm.) papnak és esperesnek nevezték ki. Több európai nyelvet ismert és falusi magányát olvasmánynyal, faragással és festészettel igyekezett tűrhetővé tenni. A nyugalmas plébánia azonban nyüg volt reá nézve s azért már 1864-ben otthagyta azt az egyházi renddel együtt. Letette az ügyvédi vizsgálatot és Butyinban (Aradm.) telepedett le, hol a választási mozgalmakban élénk, de nem hálás részt vett. 1880. máj. az igazságügyi miniszterium végrehajtóvá nevezte ki a vaskohi (Biharm.) járásbirósághoz.
A Religióban kezdte irodalmi pályáját, melyet több magyar és rumén lapban folytatott; kevés költeményt, többnyire prózát írt; utóbb egy-két nyelvészeti czikknek és apróbb nyilatkozatoknak írására szorítkozott.
Munkái:
1. Román nyelvtan. Magyar ajkú hivatalnokok számára, könnyen oktató rendszerrel akként alkalmazva, hogy a tanuló ifjaknak is használható kézikönyvül szolgálhasson. Nagyvárad, 1855.
2. A román (oláh) nemzet római eredete és nyelvének latinságáról. Válaszul dr. Réthy László úr és elvtársainak. Arad, 1881.
Szerkesztette 1854. a nagyváradi rumén ifjuság olvasóegylete által saját műveikből kiadott Diorile Bihorului (Bihar hajnala) cz. almanachot.
Márki Sándor, Bihari román írók. Nagyvárad, 1880.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.