theologiai doktor, szepesi püspök, régi magyar nemes család sarja, szül. 1848. okt. 2. Gyöngyösön (Hevesm.), a gymnasium hat osztályát szülővárosában végezte; 1865-ben az egri papnevelőintézetbe lépett. Befejezett bölcseleti tanulmányai után előljárói a bécsi Pazmaneumba küldték a hittudományok hallgatására; 1871-ben hazajött és főpásztora áldozó pappá szentelte s Ballára helyezte segédlelkészi minőségben. Ezen a környéken ismerkedett meg Mindszenty költő-pappal, ki a szomszédos községben lakott. 1872-ben az egri seminariumban tanulmányi felügyelő volt, honnét csakhamar az Augustineumba ment felsőbb tanulmányokra. Onnét haza térve, 1873-ban szentszéki aljegyzővé és levéltárnokká, 1875. érseki másod-, 1881. első titkárrá nevezte ki érseke. A hittudományok doktori oklevelét 1875-ben nyerte el, mely alkalommal a humanistákról írt dissertatiót. Jelenleg a budapesti egyetem theologiai karának bekebelezett és a Szent István társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja. Tevékeny részt vett az egri egyházmegyei irodalmi egyesület létrehozásában és kezdettől fogva annak buzgó tagja. 1892 januártól egri kanonok és felnémeti apát volt. 1903 febr. a pápa fölszentelt püspökké és érseki helyettessé nevezte ki; 1901-től egyszersmind az egri jogakadémia főigazgatója lett és ő alapította meg ottan a mensa academicát. Tagja volt az 1900. és 1903. katholikus, autonomiai congressusnak is. 1904. ápr. 13. ő felsége szepesi püspökké nevezte ki.
Már mint gymnasiumi tanulónak költeményei jelentek meg a Kath. Néplap, Iskolai Kis Tükör, Iskola-Barát cz. lapokban; később írt az Uj M. Sionba, Egerbe, Magyarország és Nagyvilágba és a M. Államba. Növendékpap korában szónoklati s irodalmi gyakorló iskolát állított fel Egerben, a Pazmaneum életre ébredt magyar társulatának pedig első jegyzője lett, mely alkalommal Haladjunk czímű költeményével köszöntött be. Költeményeivel többször nyert pályadíjat. Karácsonyi dal, Jephte lánya, Tavaszi út, Testvérem ravatalánál cz. költeményeit az Eger szerkesztősége 5-5 aranynyal jutalmazta. Czikkei az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1879. A magyarországiak és külföldiek közötti házasság, tekintettel a lelkipásztorkodásra, Radvánszky A br. felügyelőnek az ágostai vallásuak egyetemes gyűlésén tartott beszéde egy némely pontjaihoz, 1882. Komoly idők, komoly igazságok, 1884. Boreas czikkére, Egyház és Állam); a Kath. Szemlében (1891. XIII. Leo pápa és a munkásügy); az Irodalmi Szemlében (A szent István-társulatról. A papneveldei iskolákról, Néhány szó a kongrua-ügyről); az Uj M. Sionnak és Kath. Szemlének is munkatársa volt; ő fordította magyarra az érseki beszédeket és körleveleket.
Munkája: Egyházi beszéd, melyet Szent István király ünnepén 1896. aug. 20. a budavári koronázási plébánia-templomban mondott. Eger, 1896.
Kéziratban: Egyházi szónoklatai, melyeket az angol kisasszonyok egri templomában négy évig tartott a májusi ájtatosságok alkalmából és egyéb Mária-ünnepeken.
M. Sion 1888.
Koncz Ákos. Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 193. l.
Alkotmány 1903. 56. sz.
M. Állam 1903. 51. sz.
Budapesti Hirlap 1904. 104. sz.