megyei hivatalnok, szül. 1812. jan. 10. Zánkán (Zalam.) szegény sorsú szülőktől, kik Győrbe adták iskolába s onnét később Sopronba az ágost. ev. lyczeumba. De szüleinek anyagi viszonyai nem engedték, hogy iskoláit teljesen bevégezze; azért kénytelen volt a logika bevégzése után felhagyni a tanulással annál is inkább, mivel egyik tanára Petz, kinek leányait tanította s kinél teljes ellátást kapott, pappá neveztetvén ki, Sopronból távozott és így neki többé semmi segélyforrásra nem volt kilátása. Kis János superintendens ajánlására 1832-ben megválasztották Szőke-Dencsre (Somogym.) liczencziátus tanítónak, hol négy évet töltött. Ekkor már sűrűn jelentek meg költeményei a pesti szépirodalmi lapokban, igy az Aurórában; ez ügyben levelezett is Garayval és Bajzával. De ezek voltak hattyúdalai, mert a gazdasági pályára lépett, mely nem engedte többé, hogy az irodalommal foglalkozzék. 1836-ban Inkey János, az Inkey-család birtokainak gondozója, felfogadta iharos-berényi uradalmába; 1845-ben a lengyel-tóti uradalomhoz tartozó tardi pusztára helyeztetett át ispánnak; 1851. már az uradalmi központban Lengyeltótiban lett kasznár. 1856. számtartó s 1858. számvevő. Az Inkey-család 1860-ban megosztozván, Felső-Bogát pusztára, Inkey Zsigmond birtokára helyezték át hasonló minőségben és ez állásában 1871-ig megmaradt; ekkor nyugdíjaztatott és lakását, hogy gyermekeit könnyebben taníttathassa, Kaposvárra tette át, hol 1873. megyei árvaszéki számvevőül választották. Ezen hivatalában még 1885-ben is működött Zánkay névvel, melyet 1869-ben szül. helyétől vett fel. 1890-ben még hivataloskodott; 1892-ben már neve nem fordul elő a Névtárakban, valószinűen e tájban halt meg.
Költeményeket írt még tanuló korában és azután mint tanító a Társalkodóba s Regélőbe, a Hajnalba (1837-38), a Tavaszba, a Garay Aurórájába (Hunyad álma, Kérdés és válasz); a Honművészben 1836-ban megjelent Fellegekhez cz. költeményét máig is több helyen éneklik.
Munkája: Somogymegye népszámlálása. Kaposvár, 1871.
Képes Családi Lapok 1885. 8. sz. (Noszlopy Tivadar).