nagyprépost, 1505-ben Bakács Tamás pozsonyi kanonokká tette; 1511 és 1519-ben káptalani dékán, 1518. káptalani jegyző, 1517., 1531., 1535. és 1544. években káptalani vagy inkább préposti helynök (Ujlaky Ferencz helyettese) s a pozsonyi szent szék elnöke volt, később veszprémi kanonok, majd nagyprépost lett. Ott meg is halt. Legtevékenyebb tagja volt a káptalannak, melynek ügyeit, pereit leginkább ő kezelte, mint ezt a levéltárban megőrzött iratok tanusítják.
Munkája: A pozsonyi káptalan és prépostja: Sankfalvay Miklós közti pertöredék 1506-8. évekből. (Magyar Sion 1865. Közölte Knauz Nándor.)
M. Sion 1866., 339., 775. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 386. l.