görög kath. esperes-plébános, szül. 1841. okt. 23. Dizséren (Biharm.), hol atyja szintén lelkész volt; a gymnasiumot Nagyváradon végezte. 1859. aug. ugyanezen egyháznak papnövendékei közé lépett és ellentétben a többi oláh klerikussal a magyar iskolának is tagja lett. 1860-ban Erdélyi püspök őt mint II. évest a bécsi Szent Borbála nevű intézetbe, a görög katholikusoknak középponti papnevelőházába, küldte. Nemcsak az irodalmi téren kezdett működni, hanem társai közt egy rumén önképzőkört is alakított és a mellett szónoklati gyakorlataival korán magára vonta feljebbvalóinak figyelmét. 1863. nov. 1-én pappá szenteltetett és eleintén egyházmegyei iktató, püspöki ceremoniarius és szentszéki jegyző volt, míg a m. helytartótanács 1864-ben a nagyváradi főgymnasiumhoz a rumén nyelv és irodalom, majd a görög kath. hittan tanárának nevezte ki, mire a püspök mellett viselt állásáról lemondott. Váradon első teendői közé számította, hogy a nagyon aláhanyatlott olvasó-egyesületet újra alakítsa, a mi az 1864. okt. 16. ülésen történt meg. A hetenkint pontosan végbement üléseken felolvasott jobb dolgozatokból 1867-ben már egy Fenice (Phönix) cz. évkönyvet adott ki. A mellett a görög kath. fiú-nevelő intézetnek az ő vezetése alatt álló zene- és énekkarát is igénybe vette, hogy évenkint nyilvánosan úgynevezett irodalmi akadémiákat rendezzen, hol az ifjak fölolvasták saját műveiket és szavalták verseiket. Az egyházi szónoklat és tanítás mellett philologiával is foglalkozott. 1868-ban Amvonulu (Szószék) cz., havonkint kétszer megjelenő, folyóiratot indított meg, melyben nemcsak külmunkatársainak válogatott műveit közölte, hanem sajátjából is ötvenet adott át a nyilvánosságnak; ritka eset, hogy lapját 1300 példányban kellett nyomatnia. A pápa őt 1871-ben a maga kamarásává, Olteanu püspök szentszéki ülnökké, majd czímzetes főesperessé, Pavel püspök pedig nagylétai plébánossá és kerületi esperessé nevezte ki, mely utóbbi állomását 1880. febr. 1. foglalta el.
Költeményeket és prózai dolgozatokat írt bécsi papnövendék korában a brassói Gazeta Transilvaniei, a pesti Aurora és a bukuresti Revista Carpatiloruban (Kárpáti Szemle), de legkivált a pesti Concordia cz. folyóiratokba; a Wisemann Fabiola cz. regényének rumén fordításában és kiadásában is részt vett. Midőn Bécsből Nagyváradra visszatért, rumén költeményeket írt a Dunca Constantiától szerkesztett bukuresti s a Vulcanutól megindított pesti Familiába, a Bécsben Szilasy Gergely szerkesztése alatt megjelent Sionulu Romanescuba (Rumen Sion, ugyanebben 1866-ban a püspökszentelésről régészettörténeti és liturgiai-mystikus szempontból írt tanulmánya jelent meg; három rumén dolgozatát az erdélyi rumén irodalmi társaság kolozsvári, szamosujvári és nagysomkuti közgyűlésein olvasta fel, ú. m. 1867. Kolozsvárt Áttekintés a rumén irodalom felett, 1868. Szamosujvárt Muresianu András rumén költőről, 1869. Nagysomkuton Értekezés a rumén nyelvről, ezek közűl az első a Transilvaniában jelent meg) és a Román Sándor Federatuneajába (Szövetség). Magyarúl megjelent czikkei: Pap-Szilágyi József volt nagyváradi püspök életrajza (Mendlik Ágoston szerk. IX. Pius római pápa s a magyar püspöki kar. Pécs, 1864. cz. gyűjteményben, melyért a szerkesztő ezüst billikommal lepte meg az írót); Sterca Siulutiu Sándor életrajza (ugyanott).
Munkái:
1. Poesia sî Prosa. Nagyvárad, 1870. (Költemény és próza. 26 költeménye s a rumén irodalom történetére vonatkozó dissertatiója, 1100 példányban nyomatott).
2. Az országos kath. Congressus 1870 nov. 3. ülésében mondott beszéde. U. ott, (Ruménul is Pesten).
3. Politikai Programm. Nagyvárad, 1871. (Melyet a Kobusiczky F. halála által megürült margittai kerületi országos képviselői állásra, a biharmegyei Deák-párt által történt felléptetése alkalmával kiadott).
4. Emlékbeszéd, melyet báró Papp Vazul László, v. b. t. tanácsos s m. kir. kuriai elnök f. é. febr. 20. Budapesten végbement temetése alkalmával tartott. U. ott, 1875. (A «Nagyvárad» cz. hírlapban is megjelent).
5. Emlékbeszéd, melyet hazánk nagy bölcse, Deák Ferencz felett a nagyváradi kel. sz. kath. székesegyházban febr. 12. tartott. U. ott, 1876. (Megjelent a Biharban és Nagyváradban is).
Kéziratban 1880-ban volt (ha eddig meg nem jelentek): Kritikai rumén nyelvtan; Imakönyv, Albach mintájára, értekezésekkel a hit kiválóbb titkairól; Egyházi szónoklattan; Egyházi liturgika; ötven egyházi beszéd.
Márki Sándor, Bihari román írók. Nagyvárad, 1880.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete és önéletrajzi adatok.