jogi doktor, Romania minisztere, szül. 1828-ban Bezdéden (Szolnok-Dobokam.); a gymnasiumot Maros-Vásárhelyt, a bölcsletet Balázsfalvánt és Kolozsvárt végezte, ugyanitt 1847-ben a jogot is. Mint joghallgató 1846-47-ben Zorile (Hajnal) cz. lapot szerkesztett, mely erős tényezője volt az akkori rumén ifjúság nemzeti érzelmei fölélesztésének. 1848-ban fölvétette magát a marosvásárhelyi táblai írnokok közé, a hol ez időben már több rumén ifjú talált alkalmazást. A ruménség közt megindult politikai mozgalom még ez évben magával sodorta s az 1848 máj. 10-ki balázsfalvi gyűlésnek rendező tagja, a békéltető bizottságnak pedig titkára és levéltárnoka volt. A szabadságharcz után 1850-ben Bécsbe, majd Padovába ment jogi tanulmányainak kiegészítése végett, hol doktori rangot nyert. 1856-ban Ghica fejedelem tanárnak hívta meg Jassyba, a hol a jogi fakultáson a büntető jogot és statisztikát adta elő. 1860-ban jogtanácsos és 1861. a Cogalniceanu-miniszteriumban igazságügyi miniszter lett, a mikor a szultán a II. Medsidie-renddel tüntette ki. Meghalt 1879. Bukarestben.
Főbb munkái:
1. Istori'a Romaniloru din Daci'a superioare. Bécs, 1851-52. Két kötet.
2. Independintia constitutiunale Transilvaniei. Nagy-Szeben, 1860. és Jassii, 1861. (Erdély önállósága).
3. Tesauru de Monumento Istorice pentru Romania. Bukarest, 1862-1865. Három kötet.
4. Viaţa, operele şi ideile luî Georgiu Sincaî. Ugyanott, 1868. (Sinkai György élete, munkái és eszméi. Akadémiai székfoglaló).
Famiali 1865. 129. l., 1877. 529. l.
Albina Carpatilor 1879. 24. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 790. l. (Costa János).