uradalmi ügyész, P. János ev. ref. iskolamester (kinek őse, P. Mihály, Rudolf királytól kapta a nemességet) és Kis Katalin fia, szül. 1770. márcz. 8-án Felső-Örsön (Zalam.); 1788-1789-ben Kassán járt iskolába, azután visszatért Veszprémmegyébe; atyja ekkor már elhalt és idősb testvére P. János gondoskodott neveléséről. A 19 éves P. reménytelen helyzetében Eszterházy püspökhöz folyamodott s elhagyta apáinak hitét, hogy iskoláit befejezhesse; így került a püspök támogatásával előbb Pestre, majd a jogi tanulmányok végzésére Egerbe, hol a jogi kétévi tanfolyamot 1791-93-ban végezte s a magyar nyelv és irodalom tanulásában is előmenetelt tett. Midőn a fővárosban tartózkodott, hatással voltak reá az 1790. mozgalmas jelenetek. 1793-ban a pesti kir. táblához jurátusnak jött. 1796. jún. 6. ügyvédi vizsgát tett és jún. 10. fölesküdött prókátornak. Azután Pápára ment; itt vette hirét júl. 14. az Egerben megüresült magyar nyelv és irodalom tanszékének, melyért pártfogó püspökéhez folyamodott és az szept. 12. ki is nevezte 500 frt évi fizetéssel. Pápayt a tanítói buzgóság annyira elragadta, hogy a megszokott leczkéken kívül külön órákra is összegyűjtötte tanítványait. Ennek az lett a következése, hogy belefáradt a munkába s többször betegeskedett. 1799. márcz. 15. atyai pártfogója Eszterházy püspök meghalt; de azután még másfél évig tanított s 1800 nyarán hazament betegen és nem is tért többé vissza Egerbe, hanem lemondott tanári székéről. Ezen évben Pápára költözött, hol ügyvédi gyakorlatot folytatott; a következő évben tiszteletbeli megyei ügyészszé nevezte ki Veszprémmegye főispánja. 1802-ben Eszterházy Miklós gróf a devecserei uradalom ügyészévé, a főispán pedig 1804. jún. 28. megyei táblabiróvá nevezte ki; a gróf pár év mulva összes uradalmainak ügyeit rábízta. Az 1805. farsangon bátyja (P. János) feleségének hugát pókateleki Kondé Antoniát vette nőül. Pestmegye műszótár készítését határozta el, úgy hogy minden megye külön készítsen ily szótárt és azután ezekből fogják összeállítani a teljes szótárt. Veszprémmegye 1806. szept. 1. Pápayt kérte fel e munkálat elkészítésére, ki feladatának derekasan megfelelt. 1807-től Kazinczyval sűrű levelezésben állott, de az akkori irodalom többi jeleseivel is szoros barátságot kötött; különösen Takáts Józsefhez (meghalt 1821-ben) fűzte a legrégibb és legbensőbb barátság. Több megye táblabirája volt. A magyar tudós társaság létesítéséhez három évi jövedelmét, ezer ezüst forintot ajánlott fel. Meghalt 1827 máj. 31. Pápán.
Munkái:
1. Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra alkalmaztatásáról; az oda tartozó kifejezések gyűjteményével, mellyeket a haza eleibe terjeszt Weszprém vármegye. Veszprém, 1807.
2. A magyar literatura esmérete. Első kötet. I. II. rész. U. ott, 1808. (A M. Minerva IV. kötete. Az első rendszeres magyar irodalomtörténet. Ismertetés: Magyar Kurir 1808. I. 39. sz., Annalen der Literatur. Wien, 1810. III. 419. l., Magyar Kritika 1898. 11. sz.).
Levelezése Kazinczy Ferenczczel 1807. jan. 2-től 1815 nov. 8-ig (Kazinczy Ferencz Levelezése V-XIV. k.) és 1821 júl. 28. (Czegléd 1900. 30. sz.).
Kéziratainak nagy része Darnay Kálmán birtokába került; ezek közt van a Kártyajátéki mesterségekről írt tanulmánya, Kazinczyhoz írt több levelének másolata, latin költeménye, a vármegyén mondott beszédeinek fogalmazványai; jegyzeteivel ellátott Nemzeti Kalendárium sat.
Katona, Historia Critica XLII. 585. l.
Hazai s Külf. Tudósítások 1827. I. 48. sz.
Iris 1828. 18. sz.
Tudom. Gyűjt. 1828. I. 122. l.
M. Tudós-Társaság Évkönyve I. 1831-1832. 39. l.
Figyelő 1875. 39. sz. és VII. 1880.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. 205. l. (Badics).
Takáts Sándor, Benyák Bernát. Bpest, 1891. 369., 540., 683., 689., 705-716. l. és Péteri Takáts József 111., 130., 139., 151., 157., 188. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 783. l.
Badics Ferencz, Az első magyar irodalomtörténetíró. Bpest, 1897. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből).
Budapesti Hirlap 1901. 287. sz. (Darnay).