kővár-vidéki főkapitány, később septemvir, szül. 1817-ben Nagy-Somkúton (Szatmárm.); a gymnasiumba Belényesen és Nagyváradon járt, az utóbbi helyen 1834-ben kezdte jogi tanulmányait a m. kir akadémián; mindenütt kitünő eredménynyel. 1836-ban már a pesti központi papnevelő-intézetben, hova Vulcanu nagyváradi püspök küldte, tanult. Itt az egyházirodalmi iskolának tagja is volt. 1841. ápr. 11. fölszenteltetett, azután püspöke a belényesi gymnasiumhoz nevezte ki tanárnak. 1848-ban odahagyva tanári állását, a politikai térre lépett és tehetségeit fölajánlotta a magyar kormánynak, mely kővárvidéki kapitánynak kinevezte. 1848-49. Zarándmegye s 1861-73-ban a Naszódvidékének országgyűlési képviselője volt és hazafias szellemben több beszédet tartott. Meghalt 1889 okt. 8. Budapesten 73. évében.
Munkája: Predice pe serbatori dominece. Pest, 1847. (Szent beszédek).
Alapitotta és szerkesztette a Concordia cz. politikai s irodalmi lapot 1861-től 1871-ig Pesten, melyben az addig használatban volt cyrill betűk helyett a latin betűket vette használatba; az Amiculu poporului (Nép barátja) cz. hetilapot 1863-tól 1870-ig szintén Pesten.
Magyar Hirlap 1850. 221. szám. (Haditörv. ítélet).
Budapesti Közlöny 1869. 70. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 113. lap.
M. Polgár Nagy Naptára 1870. 127. l.
Márki Sándor, Bihari írók. Nagyvárad, 1880.
Bozóki Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Budapest, 1889. 202. l.
Egyetértés 1889. 280. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.