bölcseleti doktor, királyi geologus, Papp Pál róm. kath. kántortanító és Perger Julianna fia, Papp János kegyestanítórendi kormánytanácsos és író unokaöcscse, szül. 1873. nov. 3. Tápió-Sághon (Pestm); a gymnasiumot Jászberényben, Szegeden és Iglón járta s 16 éves korában érettségi vizsgálatot tett. A budapesti egyetem bölcseleti karán 1890-1894-ben a természetrajzi s földrajzi tárgyakat tanulta s ezekből 1898-ban középiskolai oklevelet szerzett, majd a geologiából és földrajzból doktorátust tett. 1894-ben a budapesti I. ker. királyi kath. főgymnasiumban a földrajzot tanította. 1895-ben Lóczy Lajos egyetemi tanár meghívta a kir. József műegyetem technikai-geológiai tanszékéhez tanársegédnek, mely állásában 1900 októberig maradt. Mint assistens Lóczyval és társaival 1895 nyarán a Bakonyt s a Balaton-vidéki hegységet járta be, 1896. az Al-Duna vidékén utazott; 1897 jún. pedig Lóczy Lajos és Entz Géza társaságában Boszniát, Herczegovinát és Dalmácziát tanulmányozta. Mint geologus résztvett Déchy Mór hatodik kaukázusi expedicziójában 1898 nyarán, a mikor három hónapig járták a Fekete-tenger partvidékeit és Kubán, valamint Dagesztán hófödte bérczeit. 1899 márcz. és ápr. Lóczy és Lőrenthey Imre tanárok társaságában beutazta Olaszországot; főkép a Vezuvot, Etnát és Sziczilia kénbányáit tanulmányozta. A műegyetemi technikai tanszék megszüntével, állami ösztöndíjjal Németországba utazott és Breszlauban több mint félévet töltött Frech Frigyes geologus-tanár intézetében. Majd beutazta Észak-Németországot és főleg Rügen szigetének krétarétegeit tanulmányozta. A földtani intézet ujjászervezésekor 1900 okt. második geologussá neveztetett ki és megbízták a Maros és Fehér-Kőrös között lévő hegység térképezésével. 1901 januártól április haváig Münchenben tartózkodott, a hol Zitter Károly palaeontologus intézetében dolgozott azon kaukazusi kövület-gyűjteményen, melyet Déchy Mór a budapesti földtani intézetnek ajándékozott. Münchenből Bolognába utazott, a hol Semsey Andor költségén a museo geologico czet-maradványait tanulmányozta; máj. Milanóba ment át a museo civico bálna-csontvázának tanulmányozására, a mi a budapesti földtani intézet hasonló maradványának determinálása végett volt szükséges. Hazajövet folytatta a geologiai térképezést a Maros mentén. 1902 jún. 2. a Strázsa-vulkán kitörésének rémes hirére Darányi miniszter kiküldte Sárosmegyébe, hogy az állítólagos vulkánt megvizsgálja. Papp megállapította, hogy az egész hír alaptalan és ezt a földtani intézetnek megsürgönyözve, a napilapok megnyugtatták a közönséget.
Czikke a Szabad Szóban (1894. tárczák), a Világban (1897. Utiképek Boszniából), a Vasárnapi Ujságban (1898. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásáról, 1904. A japán geológusokról), az Alkotmányban (1900 okt. 27. A palermói kapuczinusok sírboltjáról), a Budapesti Hirlapban könyvismertetések; a Földtani Közlönyben (1899. Éles kavicsok – Dreikanterek Magyarország hajdani pusztáin, németül is, 1902. A triasz-korú tabulatákról, németül is); a Balaton tudományos kutatásainak Eredményeiben (1901. I. k. 1. füzet. Bakonyi triasz koralok, németül is, táblával, ábrákkal); Magyarország Vármegyéi és Városaiban. Nyitra. (Nyitra-vármegye geologiai viszonyai); a Földtani Intézet Jelentéseiben (1901. Petris környékének geologiai viszonyai, németül is, 1902. Zám környékének geologiai viszonyai, németül is); a Természettud. Közlönyben (1903. A bakonyi ősteknősbéka); az Uraniában (1904. A borbolyai ősbálna).
Munkája: A tornai eocaen medencze a Vértesben. Egy térképpel és egy táblával. Előadta az 1897. január 13. tartott szakülésben. Bpest, 1897. (Magyarul és németül. Különnyomat a Földtani Közlönyből).
Sajtó alatt vannak: Ősdelfin a szentmargittai lajtamészből és Kaukazusi kövületek leírása czímű nagyobb munkái.
Önéletrajzi adatok.