ev. ref. lelkész, Pap István lelkész és Szakmári Erzsébet fia, szül. 1814. okt. 28. Csökmőn (Biharm.); atyja vezetése alatt tanult s 1829-ben a debreczeni ev. ref. kollegium főosztályába iratkozott be. 1835-ben kiment rektornak Udvariba. 1838 ápr. Szerepre (Biharm.) hívták meg lelkésznek; innét 1848-ban atyja helyére a bihar-püspöki lelkészségre hivatott. 1855 okt. 2. a bihari egyházmegye főjegyzőjévé választották, mely hivatalásról 1857. nov. 10. lemondott; ugyanekkor a papi gyámintézetre 100 ft. alapítványt tett. 1860 nov. egyházmegyei tanácsbiró lett, de 1866 tavaszán erről is lemondott. 1871 máj. 8. esperessé választották, mely hivatalát három évre vállalta el. 1874 okt. egyházmegyei gyűlésen újra megválasztatott esperesnek hat évre. A bihar-püspökii ev. ref. egyháznak értékes házas telket ajándékozott kisded-óvodának. Meghalt 1883. szept. 14. Hegyköz-Szent-Imrén, hol Molnár Viktor birtokos vendége volt; főbe lőtte magát.
Munkája: Halotti beszédek. Nagyobbrészt források után. Debreczen, 1869.
Önéletrajzot hagyott hátra kéziratban.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1883. 39. szám.
Petrik Könyvészete és Bakóczi János szives közlése.