földmívelő, szül. 1863 aug. 1. Kutason (Somogym.), egyszerű földmíves szülőktől; az elemi iskoláit szülőfalujában végezte, hol alig tanult egyebet az írás- és olvasásnál; felsőbb iskolába nem járt; de testvérbátyja K. Pap János, mint gymnasiumi tanuló, a szünidők alatt az önművelésben segítségére volt. Ritka szorgalommal olvasgatta a kezébe került iskolai s tudományos munkákat; legjobban szerette Petőfi költeményeit, melyeket csaknem könyvnélkül tudott. Már 14 éves korában írt verseket, melyeket azonban megsemmisített. Csupán testvére buzdítására s rábeszélésére egyezett bele, hogy egyes költeményeit a fővárosi s vidéki lapokba küldje. Azonban 18 éves korában gyógyíthatatlan betegségbe (lupus) esett; egy ideig küzdött a kétségbeeséssel; igyekezett életét elviselhetővé és hasznossá tenni; a munkában keresett vigasztalást. Legkedvesebb foglalkozása volt a kertészet, fatenyésztés, méhészet sat. Nem akart más lenni, mint földmívelő. Nagy kedvvel olvasgatta az idevágó munkákat. Maga is irt egy gazdászati munkát, melyben az okszerű gazdálkodást s gazdaságrendezést vonzó elbeszélés alakjában iparkodott a néppel megkedveltetni. Végre hét évi szenvedés után 1889. márcz. 1. meghalt Kutason.
Költeményei az Ország-Világban, a kaposvári Társadalomban és Világosságban, tárczája a Budapestben jelentek meg.
Munkája: Tépett rózsák. Költemények. Bpest, 1889. (Kiadta testvérbátyja, Pap János, Előszóval, melyben öcscsének szomorú sorsát rajzolja).
Testvérbátyjának, Pap Jánosnak szives közlése.