bölcseleti doktor, ev. ref. főiskolai tanár, fogarasi Pap Máté lelkész (ki fia születése után már tíz hónappal meghalt) és dálnoki Veres Sára fia, szül. 1744 aug. 26. Szászvároson; a házi nevelés gyors bevégzése után a nagyenyedi Bethlen-kollegiumba adták, hol 1760-ban fölvétetett a felsőbb tudományokat hallgató ifjak közé és mint deák tanult kilencz évig héber, hellén és latin nyelvet, közönséges és hazai történelmet s földrajzot, különösen pedig természet- és mennyiségtant, theologiát és philosophiát. 1768-ban rhetorices praeceptor volt. Ugyanezen évben történt Kovács Józseffel a megelőző évben Székely-Udvarhelyről Enyedre vitt bölcseleti tanárral kellemetlen összeütközése, mely a főconsistorium közbejöttével s Pap Józsefnek Enyedről eltávozásával ért véget. 1769-ben bucsút vett hazájától és először is Baselben állapodott meg, hogy Bernouillit a nagyhírü tudóst hallgassa, kitől philospphiát és mathesist tanult; onnét Odera-Frankfurtba, Gröningába, Franekerába ment és végre Utrechtben telepedett le hosszabb időre. Három évet töltött itt folytonos tanulás- és tanítással. Irodalommal is kezdett foglalkozni s már 1772-ben 30 aranyat nyomó nagy arany jutalompénzt (moneta) nyert a flessingi 1765-ben kitűzött pályakérdésre latin nyelven írt s hollandra is lefordított pályaművével. 1773-ban a leydeni tanároktól feladott pályakérdést oldotta meg művével, melyet 1774-ben egyhangúlag kinyomatásra méltónak ítéltek. 1774 június 7-én tartományi synodus végzése alapján Burmann Ferencz theol. doktor és professor utrechti pap ünnepélyesen kikérdezte s vizsga után a szokásos szertartással a papi hivatal folytatására felavatta; ugyanazon hó 20. a szépművészetek mesterévé és a bölcselet doktorává avatta Hennert tanár. Nőül vette Wybel Erzsébetet, Wybel Frigyes hollandi ezredesnek leányát, ki később a magyar nyelvet is megtanulta. Ekkor hazájába indult nejével. Útját Bécsnek vette s itt értesült, hogy a szászvárosi ev. reform. egyház megválasztotta papjának, hova nov. hó közepén megérkezett. 1779 nov. 17. Marosvásárhelyt nevezték ki a bölcselet és mennyiségtan tanárává. 1784 okt. 11. II. József császár kinevezte a Nagyszombatból Budára áttett és 1787 nov. 23. megnyitott egyetemhez, okt. 11. a logika, metaphysika és morál rendes tanárának 1000 frt évi fizetéssel, mit a kir. gubernium okt. 26. kelt átiratában adott értésére. Azonban rheumatikus betegsége ágyhoz szegezte s azon év decz. 17. meghalt Marosvásárhelyt. Emlékének fönntartására Szigethi Gyula Mihály latin síriratot készített; sírkövére azonban, melyet 1884-ben fedeztek fel, más latin fölirat van vésve (Koncz mind a kettőt közli). Péczeli József is írt 22 sorból álló magyar rímes sírverset (Koncz ezt is közli).
Munkái:
1. Novae Martis et Veneris Syzygiae ac auspicatissimum perihelium. Hely n., 1766. (Br. Kemény Zsigmond és gróf Teleki Juliánna menyegzőjére írt latin és magyar versek).
2. Dissertatio philosophica inauguralis de natura aeternitatis successionis experte, et duratione rerum successiva initium necessario habente, quam ... pro gradu doctoratus, simmisque in philosophia et artibus liberalibus honoribus et privilegiis rite ac legitime consequendis publico examini submittit Josephus Pap de Fogaras ... die XX. junii 1774. Trajecti ad Rhenum, 1774.
3. Gyászvers gr. Toroczkai Zsigmondné Teleki Eszter halálára. Minden asszonyi nemet megékesítő keresztyéni igaz virtusoknak egy tökéletes példája ... 1778. Kolozsvár, 1779. (Halotti tanítások cz. gyűjteményben).
4. Dissertatio de vi substantiali, ejus ratione, natura et determinationibus legibus. Berolini, 1780.
5. Disputatio, qua remonstratur, non esse contra naturam Dei perfectissimam, effecisse mundum, in quo mala insunt: quae d. 14. Octobr. 1783. praemium legati Stolpiani reportavit. Lugduni Batavorum, 1794. (Kilenczedik pályaműve, mely az 50 arany értékű aranyérmet nyerte).
6. «Potest-ne naturae scrutator ex cognitis jam observationibus et experimentis consectaria ad disquisitionem causarum hactenus incognitarum phenomenorum colligere? si possit, qua ratione hoc fiat.» 1775. (Első pályaműve a flessingi tudós társaság pályakérdésére, melylyel 1772-ben a nevezett társaságtól 30 arany értékű emlékpénzt nyert. Hollandra is lefordíttatott. Megjelent a Seelandi Flessing-társaság Commentárja II. köt. 118-318. l.).
7. «Sitne sensus aliquis homini innatus, quo dirigatur ad dignoscendum et impellatur ad faciendum bonum morale?» 1774. (Második pályaműve; ezzel a leydeni akadémia második jutalmát, l'accesit, nyerte. Megjelent az 1774. Commentarban a többi tízzel a 265-300. l.).
8. «Dans toute la nature on observe des effets: il y a donc des forces. En conséquence on demande: Quelle est la notion distincte de cette force primitive et substantielle, qui lorsqu'elle est déterminée produit l'effet? ou en d'autres termes: quel est le fundamentum virium? ... Berlin. (Harmadik pályaműve, melyet 1778-ban írt a berlini kir. tud. és szépműv. akadémia kitűzött pályakérdésére; ezzel ő nyerte el az első díjat, az 50 arany értékű arany emlékpénzt).
9. «Possitne unitas dei ex sola ratione demonstrari? Fueruntne populi vel philosophi, qui ad ejus cognitionem absque ullo revelationis alicujus auxilio pervenerunt?» Leyden, 1780. 209-256. l. (Negyedik pályaműve, névtelenül; a második jutalmat nyerte).
10. «Potestne demonstrari, dari providentiam specialem a generali, qua deus secundum leges generales hunc mundum administrat, distinctam? Si ita, possunt ne certi proferri characteres, quorum ope effecta specialis providentiae ab illis generalis providentiae effectibus distingvi queant?» Harlem, 1782. (Ötödik pályaműve a harlemi Teyleriana theol. társaság 1781. kérdésére, mely a második díjat, az ezüst emlékpénzt nyerte. Holland nyelven is megjelent).
11. «Quae est natura moralis libertatis» et quomodo omnium optime demonstrari possit, nos esse entia moralia libere agentia? (dari libertatem moralem ?). U. ott, 1782. (Hatodik pályaműve, ugyanazon harlemi Teyleriana társaság kérdésére, mely a 80 holland arany értékű és súlyú arany emlékpénzt nyerte. Hollandul is megjelent I-XLV. l., latinul 3-104. l.).
12. Quaenam analogiae sunt fundamenta et signa? Quomodo philosophum ad explorandas physicas et morales veritates ea uti oporteat?» U. ott, 1783. (Hetedik pályaműve, szintén a harlemi, de más tud. társaság kérdésére, mely 24 holland arany nehézségű és értékű emlékpénzt nyert. A társaság Commentárjában jelent meg latinul és hollandul).
13. «Demonstretur, nullum esse in Ethica Christiana praeceptum, quo vel singuli cives in commodis suis sequendis et principes in republica secundum verae politicae leges administranda impediantur.» Leyden, 1782. (Nyolczadik pályaműve, a leydeni akadémián a Stolpianum legatum gondnokai által kitűzött kérdésre; dicsérettel tüntették ki s latinul jelent meg 248-320. l.).
14. «Utrum solidus aliquis philosophus sufficiat ad sub ruendam religionem revelatam; aut vero contra ipse verus possit esse christianus.» Harlem. (Tizedik pályaműve 1784-ben a harlemi Tayleriana társaságtól kitűzött pályakérdésre. Ezen értekezését halála előtt három héttel küldötte el Hollandiába. A jutalmat más nyerte el. Megjelenéséről nincsen tudomásom).
Tizenegyedik pályaműve, a berlini tudom. akadémia kitűzött kérdésére: «Qua ratione optime superstitio ex animis hominum exstirpari potest», bevégzetlen maradt.
Halála alkalmából barátai egész kötet verset írtak, melyet Gombási István mező-madarasi ev. ref. pap szerkesztett és adott ki. Neve külföldön megjelent munkáin: Josephus Pap de Fogaras; később a hazánkban csak előnevét (Fogarasi) használta.
M. Hirmondo 1780. 229. l. 1781. 442., 1782. 50., 73. sz., 1784. 2., 57. sz.
Pressburger Zeitung 1783. 89. sz.
Benkő József, Olcsó érczeket aranynyá változtató magyar alchimista, vagy Fogarasi Pap József élete. Kolozsvár, 1785.
M. Musa 1787. XCIII. l.
Katona, Historica Critica XL. 719. l.
Korunk Tárczája 1865. 5. sz.
Szinnyei Könyvészete.
Figyelő X. 95. l. (Deák-Farkas), XVII., XVIII. (Koncz József).
Uj. M. Athenás 316. lap.
Koncz József, A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium története. Marosvásárhely, 1884.
Petrik Bibliogr.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára. Mező-Túr, 1784. 409. lap.