ev. ref. esperes-lelkész, nemes P. István tanító és Vég Sára fia, szül. 1790. szept. 24. Ságváron (Somogym.); tanulását 1802-1813. végezte Pápán, hol azután harmadfél évig főiskolai tanító s ezalatt egy évig senior is volt. 1816-ban külföldre indult s főleg Marburgban gyarapítá ismereteit. 1817-ben hazatért és tót-vázsonyi káplán lett; de már 1818. választotta meg a vilonyai, 1829. a veszprémi-vámosi egyház lelkészeül. A veszprémi egyházmegyében jó ideig viselt esperesi tisztet. Abban a vitában, melyet a ker. vallásfelekezetek egyesüléséről e század huszas éveiben Guzmics Izidor, Szikszay Benjámin és mások folytattak, nevezetesen részt vett, a mi neki nagy hírnevet, de egyúttal sok kellemetlenséget is szerzett, úgy a világi, mint az egyházi hatóságok részéről. Ezután is lankadatlan írói működést fejtett ki, melyben alapos bölcseleti és theologiai képzettségének adja jelét. Munkáiban Kant philosophiáját követte; ezért Márton István, a pápai főiskolában 40 évig lévén kantianus, P. nagy tisztelője volt, halála óráján is pénztárczájában hagyott egy pár sort, Pap Istvánt ajánlván utódául. Több úri család a már főiskolákban végzett fiaikat P. kezei alá adták bölcseletre. Szónoklataiban rögtönzésével is kitűnt, úgy annyira, hogy bármely föladott tárgyról rögtönzött beszédet. Meghalt 1864. júl. 1.
Czikkei a Török és Székács szerkesztette Préd. Tárban és a Prot. Egyh. és Isk. Lapban, hol egyik előharczosa volt az akkor vitatni kezdett képviseleti rendszernek s az ezt lelkesen védő Szózat cz. czikkét, szerző tudta nélkül a lapból lenyomatták s több ezer példányban küldték szét a hazánkban. (Pest, 1845.).
Munkái:
1. Az élet történeteire s jövendő állapotjára nézve magával békességre lépett túdós, a ki életében sokat szenvedett; de már örökös nyugodalomra tért, tudós hazánk fiának Somogyi Gedeon úrnak gyászos koporsójánál ... 1821. eszt. decz. 4. elől adott. Veszprém, 1822.
2. A vallási egyesülés ideálja, s ezen idea realizáltatásának eszközei, melly munkában az ev. k. tolerantiáról s az egy idvezitő ekklesiáról irott predikatziók is, az ezekre tett recensiókkal eggyütt, a mennyiben ezen munkát illetik, rövideden s részrehajlás nélkül megvizsgáltatnak. Készítette s a maga-költségén kiadta eggy a vallási egyesülést, mind vallási, mind polgári tekintetben, szívesen óhajtó református prédikátor. U. ott, 1823. (Névtelenül).
3. Közönséges halotti predikátziók. U. ott, 1833.
4. Különös halotti predikátziók külömbféle alkalmaztatási formulákkal, halotti textusokkal s materiákkal és imádságokkal. Pest, 1836.
5. Külömbféle predikácziók s ezekhez alkalmaztatott imádságok egy egész esztendőre. U. ott, 1839-40. Négy kötet.
6. Templomban mondandó köznapi imádságok. Pápa, 1840. Két kötet. (2. bőv. kiadás: Egyházi imák köznapokra cz. Veszprém, 1853.).
7. Egyházi beszédek és imádságok a lelki pásztoroknak kathedrai tanításokon kívüli vallásos foglalatosságaiban. Pápa, 1840. Két kötet.
8. Isten szava a tűzi veszedelemben, mellyet a Vámoson, 1841. ápr. 25. délelőtti 10 és 12 óra közt mind a katholikusok, mind a reformátusok templomait, papi és oskolaházait, és még ezeken kívűl 235 házat felemésztett és s ugyanannyi familiát gyászra, siralomra juttatott tűzveszély után magyarázott és hirdetett. Veszprém, 1841.
9. Templomban mondandó innepi imádságok. U. ott, 1846. Két rész.
10. A keresztyén vallás. A heidelbergi kathekhismus magyarázatául LII urnapban. Ujra átnézte ifj. Vári Szabó Sámuel. P. arczképével. Kecskemét, 1848. (2. kiadás. Arad, 1879.).
11. Természet temploma. Egyházi beszédekben s ezekhez alkalmazott imákban. Szerkesztette s az egyetemes emberiségnek ajánlja ... Veszprém, 1852. Két kötet.
12. Egyházi imák köznapokra. U. ott, 1853. Két kötet. Szerző kőnyom. arczk. és névaláírásával. (2. megjobb., tiz hétre kibővitett s nagyobb betűkkeli kiadás).
13. Lelkész a koporsónál, vagy: halotti alkalommal háznál s temetőben mondandó, de templomi szónoklatokul is használható hosszabb s rövidebb gyászbeszédek alkalmazásokkal, rajzolatokkal és imákkal. U. ott, 1853. Két kötet.
14. Templomi szónoklatok ezekhez alkalmazott imákkal. Ugyanott, 1854-55. Két kötet.
15. Istennel társalgás imákban. Magány és családi használatra. Pest, 1856 és 1868.
16. A fegyházi lelkész erkölcsi beszédei. Átdolgozta Szikszay Gyula kath. pap. Bpest, 1874.
Több kisebb alkalmi beszéde is megjelent külön füzetekben.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1833. II. 16. sz.
Közhasznu Esmeretek Tára V. 477. lap.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 644. lap.
Prot. Képes Naptár 1857. 44. sz. arczk. 1866. 45. l.
Főv. Lapok 1864. 154., 164. sz. (Nekr.).
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1864.
Ballagi Géza, Politikai Irodalmunk 17. l.
Figyelő XX. 164., 165. l.
Uj. M. Athenás 314. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 41. lap.
Kiszlingstein Könyvészete.