ev. ref. lelkész, veszprémmegyei származású; tanulmányait Sárospatakon végezte, honnét 1617-ben Bodrog-Kereszturra vitték rektornak. Innét külföldre ment s 1620. szept. 29. a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Hazatérve tarczali második lelkész, 1623. pedig a sárospataki kollegium igazgatója lett. Miután három évig tiszttárs nélkül folytatta e hivatalát, 1626. a Rákóczy György udvari papja lett. Mint ilyent a zempléni egyházmegye 1629. jegyzőjévé választotta. Mikor Rákóczy Sárospatakról erdélyi fejedelemségre távozott, magával vitte, de már 1632 második felében visszaküldte oda első papnak, megbízván őt a kollegium felügyeletével is. Meghalt 1642 ápril 10-én Sátoralja-Ujhelyen, hol épen zsinaton elnökölt.
Munkája: A Wittebergai Academiának az Evangelika Religio-ért számki-vetést szenvedő Csehöknek, és Morvaiakhoz küldet vigaztalása. Mellyet az Magyar nemzet üdvösségére magyarul fordítot Tolnai István ... Fier-Varat, 1632.
Üdvözlő verseket írt Szenczi Molnár Albert latin-görög-magyar szótárának 1621. kiadásába.
Rákóczyval folytatott levelezését Szilágyi Sándor tette közzé (Prot. Egyh. és Isk. Lap 1875).
Bod. M. Athenas 296. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 273. l.
Zoványi Jenő, Theol. Ismeretek Tára III. 333. l.