orvosdoktor, a veszprémi káptalan orvosa, szül. 1800. júl. 29. Veszprémben; középiskoláit szülőföldén, a bölcseletet Pesten végezte; atyját korán vesztvén el, egyedül magára hagyatva tanítgatással kereste élelmét; idővel azonban a szükség köréből kiemelkedvén, a tanítás igazi szenvedélylyé vált benne s elhatározta, hogy a tanítói pályán állhatatosan megmarad és igyekezett magát kiváló nevelővé kiképezni. Mint nevelő először a nemes Késmárky-házban nyert alkalmazást, hol néhány évig foglalkozott. 1825-ben a veszprémi elemi iskolákban lett helyettes tanító, miután ugyanazon évben a győri képzőben a szükséges vizsgálatnak magát alávetette s a képesítő oklevelet megszerezte, állomásán mint rendes tanító megerősíttetett. Ernyedetlen szorgalommal nyolcz évig működött már e pályáján, midőn 1832. a középiskola egyik tanára őt az ifjúság előtt nyilvánosan megsértette. Elégtételért folyamodott, mely tőle megtagadtatott; ezért tanítói állásáról, előjáróinak kérelme ellenére is, lemondott. Így történt, hogy az orvosi tanulmányok bevégeztével, 1837-ben orvosdoktorrá avatták. 1844-ben a veszprémi káptalan külorvosi állásával tiszteltetett meg. 1846-ban tanszéke megüresedett és újra megkinálták, hogy foglalja el, de ő kérlelhetetlen maradt; e helyett a magyar ifjúság ügyét irodalmi úton kivánta előmozdítani. Meghalt ...
Költeményei az Urániában (1828-29), a Minervában (1830), Figyelőben (XX); a Nemzetőrben (1848. máj. 27.), a M. Néplapban 1856. 29. sz.); czikkei az Ismertetőben (1841. Egy nagy kérdés a marhadög ügyében, A sertések nevezetesebb járványairól, Az ebekről, óvrendi tekintetben a víziszony ellen, Az avas lenmagolaj mint orvosság, Óvószer a háziállatok szokott ragályos bántalmai ellen, Sósavany, Védszer a szénsav rendellenes gyüleme ellen, Előleges figyelmeztetés a tövises csimpaj, Xanthium spinosum, új hazai növényre sat.); a M. Gazdában (1841. A szarvasmarha vérvizelléséről, A tehenek rendellenes borjazásáról); az Orvosi Tárban (1841. Magfolyás); a P. Hirlapban (1841. 49., 50. sz. Egy nagy kérdés a marhadög ügyében); írt még a Kultsár István Hasznos Mulatságaiba, a Sasba s Felsőmagyarországi Minervába.
Munkái:
1. Tisztelet-oszlop, melyet mélt. és főt. Kopácsy József úr, prisztinai választott püspök neve ünnepére márcz. 19. 1821. emelt. Pest. (Költemény).
2. Érdemünnep, melyet mélt. gelei és makai Makay Antal veszprémi püspök ő nagyságának, midőn a veszprémi főpásztori hivatalába általtétetne, valódi tiszteletbül tartott 1824. Veszprém, 1824. (Költ.)
3. Zircz ünnepe, melyet ft. Villax Ferdinánd apát ur tiszteletére, midőn zirczi, pilisi és pásztói apátságába beiktattatnék, tartott a két Zirczre ügyellő veszprémi oskola. U. ott, 1826. (Költ.).
4. Eredeti holmi. U. ott, 1827. (Az okos feleség, ered. nemzeti vígj. 1 felv., A csók, ered. nemzeti vígj. 1 felv. Költemények, Anekdoták).
5. Magyar poézis, alapul a verselni kivánók kedvéért. U. ott, 1828. (Ism. Toldy Ferencz Összegyűjtött Munkái VIII. 263. l. Újabb kiadása: Magyar poézis, a tanuló ifjúság közhasznára cz. Pest, 1835.).
6. Értekezés a veszprémi fő nemzeti oskoláról. Veszprém, 1829.
7. Magyar ortografia. Székes-Fejérvár, 1830.
8. TT. TT. director és professor urak névnapjait érdeklő köszöntő versek. A tanuló ifjúság közhasznára. U. ott, 1831. (60 költeményen kívül: A két hív barát bajban is, vagy: a háladatosság ünnepe. Ered. vígj. 2 felv.).
9. Mélt. Horváth János ur ő nagyságához, midőn Veszprémben decz. 18. 1831. székesfejérvári püspökké szenteltetnék. Veszprém. (Költ.).
10. Ft. Balassa Gábor urhoz, midőn márcz. 24. 1832. a veszprémi nemes káptalan tagjai közé beiktattatnék. U. ott, (Költ.).
11. Ekhó. I. kötet. U. ott, 1832. (Zodonyi Ágnes, ered. szomorújáték 5 felv. hazai literatura, könyvismertetések).
12. A szarvasmarha élete kór- és gyógytani tekintetben. A hazánkban uralkodó marhadögöt tárgyazva saját tapasztalatai után. U. ott, 1842.
13. Sebészi Almanach 1843-dik évre. I. kötet. Alapítá, szerkeszti és kiadja Pest, 1843. (Schöpf kőnyom. arczk. és névaláírásával).
14. Elemi költészettan, segédkönyvül költészetet hallgatók számára. U. ott, 1846.
15. Ékesszólástan. U. ott, 1847.
16. A cholera és specificumai. Népiesen írta. Pest, 1855.
17. Villanykór. (Cholera). Biztos segítő módok a cholera ellen. Pápa, 1866.
Kéziratban: Ronow Ágnes, dr. 5 felv. ford. (a budapesti nemzeti szinház könyvtárában).
Kritikai Lapok III. 1833.
Irodalmi Őr I. 1846. 152. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 352. l.
Szinnyei Könyvészete.
Figyelő XVII. 200., XX. 169. l.
Petrik Bibliogr.