orvosdoktor, előbbinek nagybátyja, született 1812-ben Kielceben (Orosz-Lengyelország), Rupp szerint Krakkóban; Pántocsek József nagyszombati gyógyszerésznél kitünő nevelésben részesült. 1843 okt. a pesti egyetemen orvosdoktori oklevelet nyert. Orvosi praxissal nem foglalkozott, de a chemiai, kivált a pyrochemiai kutatásokba annál jobban belemélyedt. Ő volt Magyarországon az első, ki még a 40-es évek elején daguerotypiával, később az 50-es években photographiával foglalkozott. Tőle származnak az első ily fajta felvételek. Majd később az üveggyártás tanulmányozására szánta magát és neki köszönhetjük a hieloplastikának feltalálását, mely magyar találmányt a párisi világtárlaton a nagy aranyéremmel tüntettek ki. A 60-as évek elején feltalálta az irizáló üveget. Tanulmányait és feltalálásait Zahn György üveghutájában Zlatnón (Nógrádm.) végezte, hol vezetése alatt az első magyar tükrök és üvegfestmények készültek; a zlatnói üveggyár fehér csiszolt üvege még a híres cseh üveggel is versenyre kelt. Neki köszönhető a tárgyjelző tölcsérke feltalálása, melyet Nachet, a híres mikroskopkészítő Párisban készít; nem különben a budapesti egyetem mineralogiai intézetében is láthatók remek kőzetcsiszolatjai górcsövi vizsgálatok számára. Felette sajnos, hogy találmányait le nem írta, mert a hieloplasztikai nyomatok és a diatretumok elkészítésének módja vele, az üveggyártás fejlesztésének nagy kárára, a sírba szállott. Meghalt 1893 szept. 11. Zlatnón.
Munkája: Aquae minerales Alsó-Sebesiensis. Dissertatio inauguralis medica. Pestini, 1843.
Rupp, Beszéd 163. l.
Szinnyei Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 775. l. (Borbás).