honvéd százados, szül. 1855. 15. Szegeden, régi polgári családból; jómódú szülei gondos nevelésben részesítették. A középiskolákat Szegeden és Temesvárt végezte s szülővárosa főgymnasiumában nyert érettségi bizonyítványt, mire Budapestre költözött. Az egyetemre beiratkozott ugyan, de közbejött családjának elszegényedése, minek folytán közhivatalban kellett megélhetési forrást keresnie. 1880-ban hirlapíróvá lett és ezen a pályán maradt 1884 végeig, a midőn Szeged város köztörvényhatósága városi számtisztté választotta s rövid idő alatt újabb előléptetésben részesült, árvaszéki irodaigazgató és segédlevéltárnok volt 1890 jan. 14-ig. Katonai pályáját 1877-ben kezdte meg mint egyéves önkéntes a 46. gyalog-ezrednél, hol félévet töltött, a másik félévet pedig a 67. gyalog-ezrednél szolgálta le. A honvédséghez 1883 jún. 30. (Ráday törvény) helyeztetett át és ott 1884 máj 1. szab. áll. hadnagygyá, majd tényleges szolgálatba lépve, 1890 nov. 1. főhadnagygyá nevezték ki és a szegedi 5. honvéd gyalog-ezredhez osztották be. 1891 okt. 1. a Ludovika Akadémián a magyar irodalomtörténet és a magyar történelem tanára lett, mely állást 1896 okt. 1-ig töltötte be. Ettől az időtől fogva a szegedi 5. honvéd gyalog-ezred nagybecskereki 3. zászlóaljához osztatott be. 1897 máj 16. a szegedi II. honvéd kerületi parancsnoksághoz vezényeltetett és 1898 nov. 1. elsőosztályú századossá lépett elő. 1899-ben ismét csapatszolgálatot teljesített s ez év aug. az új nagyváradi honvéd hadapródiskolában a magyar nyelv és történelem tanárává neveztetett ki s ma is ezen állásában működik. A szegedi Dugonics-társaságnak alapítása óta, a nagyváradi Szigligeti-társaságnak pedig 1903 óta rendes tagja.
Rajzokat, elbeszéléseket írt a Szegedi Napló és Szegedi Hiradóba (1878-tól, mint belső munkatárs a Szegedi Naplónál 1878-tól 1880-ig, a Szegedi Hiradónál 1881-től 1884 novemb. 14-ig); a Pesti Hirlapba (1881, 146., 147. sz. A lányok anyja, rajz a népéletből); a Magyarország és Nagyvilágba (1879-80), a Pesti Naplóba (1879., 1881), a Vasárnapi Ujság- és Képes Néplapba (1882), a Fővárosi Lapokba (1884-1890. 30 elbeszélés); az Arad és Vidékébe (1887. 257. sz.); a Ludovika Akadémia Közlönyébe (1892. Régibb katona poéták, 1893. Ujabb katona poéták, Az alföldi zsandárvilág, 1894. Katonai poéták mint államférfiak, Huszéves hadvezér, 1895. A morvamezei ütközet, József nádor és az utolsó nemesi insurrectio, a linczi béke, 1898. Nazarenus katonák).
Munkái:
1. Az én édes otthonom. Rajzok a népéletből. Szeged, 1881. (Ism. P. Hirlap 174. sz.).
2. Farsangi történetek. U. ott, 1883. (Nyolcz rajz és elbeszélés).
3. A mi parasztjaink. Öt tanyai történet. U. ott, 1884. (Ism. Szegedi Hiradó 146., Főv. Lapok 145. sz.).
4. A kapitányságból. Tanyai történetek. U. ott, 1886. (Ismert. Szegedi Hiradó 25., Egyetértés 24., Főv. Lapok 22., Nemzet 44. sz.).
5. Eresz alól. Elbeszélések. U. ott, 1887. (Ismert. Szegedi Hiradó 253. sz., Szegedi Napló 259. sz.).
6. Rózsa Sándorról. U. ott, 1887. (Békefi Antallal együtt. Ism. Budap. Hirlap 106. sz.).
7. A márvány feszület. Bpest, 1887. (Magyar Mesemondó 5.).
8. Igaz gyémánt. U. ott, 1887. (M. Mesemondó 9.).
9. Homokfelhők. Elbeszélések. Szeged, 1889. (Ism. Egyetértés 177. sz.).
10. A m. kir. honvédségi Ludovika Akadémia rövid története. Bpest, 1896. (Különnyomat a Ludovika Akadémia Közlönyéből).
11. Salve Regina. Regény. Ugyanott, 1898. (Athenaeum Olvasó-Tára VI. 15. 1885-ben a Fővárosi Lapokban. Ism. Polit. Heti Szemle 24., M. Kritika 16. sz.).
Kéziratban népszinművei: Táltos, három felv. (először szinre került Budán 1878-ban a szinkörben, azután a vidéki szinpadokon); A falu legszebb legénye, három felv. (először Szegeden 1878); A csősz unokája, három felv. (Szegeden 1879); A holdas, három felv. (Szeged, 1881); Tüzes nyelvek, három felv. (Szegeden 1885 febr. 24.).
Elbeszéléseire s rajzaira a kizárólagos fordítás jogát Heksch A. F. bécsi czég szerezte meg; két elbeszélése van lefordítva (Aus Ungarn. Novellenschatz, Bécs és Pozsony, 1884. cz. gyűjteményben).
Délibáb 1883. 1-4. szám.
Szegedi Napló 1887. 259. sz.
M. Könyvészet 1887., 1898.
Irodalmi Értesitő 1888. 19. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 751. l.
Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 679. l. és önéletrajzi adatok.