orvosdoktor, született 1867-ben Terennén (Nógrádm.); gymnasiumi tanulmányait Váczon a piaristáknál és Egerben a cziszterczieknél végezte; 1887-ben a budapesti egyetem orvosi karába iratkozott be; az 1890-91. tanévet Bécsben töltötte; 1892-ben megkapta az orvosi oklevelet. Az 1892. kolerajárvány alkalmával segédorvos volt a budai barak-kórházban, később pedig mint másodorvos működött a székesfővárosi Szent János-kórház különböző osztályán, különösen a sebészeti és szülészeti osztályban, 1895-ig. Ezen időre esik irodalmi működésének kezdete (Nyilt koponyatörés czímű művével). Úgy találta, hogy az alopathia elvein alapuló gyógyítás (therapia) elavult és a leghathatósabb gyógyszerek a levegő és világosság, a víz, a nyugalom és mozgás, megfelelő étrend, alkalmas lakás és éghajlat, villamosság és ártalmatlan háziszerek sat. A természetes gyógymód ezen elveinek tanulmányozására 1895-ben Olaszországban, 1896. Svájczban, 1897. pedig Németországban tett hosszabb utazást. Így lett ő a természetes gyógymódnak híve s e czélból alapította gyógyhelyiségét és ezen alapon folytatja Budapesten gyakorlatát.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1896. Felső ajakképzés az alsó ajakból, A sebekről); a Vasárnapi Ujságban (1899. Priessnitz Vincze).
Munkái:
1. A természetes gyógymód kézikönyve. Megbecsülhetetlen tanácsadó mindenkinek az egészség megóvására és a betegségek megszüntetésére. Bpest, 1898. Egy rajzzal.
2. Népszerű orvosi tanácsadó. Az egészség megóvása és a betegségek gyógyítása. U. ott, 1898. 22. ábrával.
3. A villamos fényfürdők. U. ott, 1899.
M. Könyvészet 1898.
A m. n. múzeumi könyvtár példányairól és önéletrajzi adatok.