báró, II. Rákóczy Ferencz híve, huszártábornok, P. Mihály és Soós Erzse fia, szül. Palocsán (Sárosm.) előkelő családból, mely Palocsa és Dunajecz (Nedecz) várakat, a szepesi Eőrt és a fejérvármegyei Tordacsot bírta. P. előbb a pozsonyi kamaránál mint tanácsos szolgált és 1686-ban báróságot nyert, azután hosszabb ideig a császári hadseregben a Rajna mentén a francziák ellen harczolt, de 1703-ban Landau ostrománál súlyosan megsebesült. Az udvar azután a Gombos-féle huszárezredet, melyben P. is szolgált, visszarendelte Magyarországba, hol a Rákóczy-féle felkelés napról-napra jobban terjedt. P. a jablunkai szoroson át Palocsa várába vonult vissza, de míg Gombos tovább is Lipót szolgálatában maradt, P. Rákóczynak ajánlotta föl kardját, a ki huszárezredessé kinevezte s rokonának, Károlyi Sándornak tiszántúli hadtestébe beosztotta. Itt annyira kitűnt, hogy 1705-ben dandártábornokká léptették elő és három ezredet vezényelt. 1710. júl. tábornok lett és a dunántúli hadjárat vezetésével bizatott meg, 1710 végén pedig Ungvár parancsnokává nevezték ki. A szatmári béke után 1711 ősszel Bottyán tábornok fiatal özvegyét, Forgách Júlia grófnőt vette el második nejéül és csöndes visszavonultságban töltötte utolsó éveit. Meghalt 1730-ban.
Humorisztikus költeményeket írt nagy számmal, melyek közül többet közöl Thaly Kálmán az Adalékok II. kötetében. Versei a gazdaságvitelről (a Gazdaságtörténeti Szemlében 1898.); 1703-ban az akkor érvényes hadi szabályt fordította le magyarra.
Kézirati munkái, költeményei sat. a b. Palocsay-féle levéltárban vannak Lőcsén.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 93. lap.
Thaly Kálmán, Adalékok a Thököly- és Rákóczy-kor irodalomtörténetéhez. Pest 1872. I., II. k.
Hadtörténeti Közlemények 1895. 289. lap.
(Thaly K.).
Pallas Nagy Lexikona XIII. 749. l.