Esztergom polgármestere, szül. 1816 febr. 4. Esztergomban, hol atyja városi főorvos volt; iskoláinak végeztével 1836-ban megyei aljegyző s 1846-ban főjegyző lett. 1849-ben a nagy-sallói ütközet után teljhatalmú kormánybiztos volt Esztergommegye területén. A magyar seregnek visszavonulásakor ő is Görgey seregéhez csatlakozott és Aradig kisérte. A világosi fegyverletétel után fogságba került s halálra ítélték; két évet a munkácsi, két és félévet a komáromi várban töltött. Midőn kiszabadult, karvai birtokán telepedett le. 1861 jan. 5. Esztergom város díszpolgárának, jan 7. a megye I. alispánjának választotta; az októberi diploma kibocsátásakor ő szerkesztette az emlékezetes első felirati javaslatot a megyéhez s tiszttársaival együtt ő is leköszönt hivataláról. 1861-ben a primási ebéd alkalmával, Forgách Antal gróf jelenlétében, nevezetes hazafiúi toastot mondott. 1865-ben az Eszterházy-javak zárgondnoka lett, mely hivatalát 1875-ig töltötte be s ezen idő alatt felváltva Kismartonban, Pécsett és Esztergomban tartózkodott. 1872-75-ig a kismartoni kerület országgyűlési képviselője is volt Deák-párti programmal. 1879-ben eléfogadta Esztergomban a polgármesteri állást és azt 1881-ig vitte; ekkor a tanügy terén szerzett érdemeiért arczképét a gymnasium dísztermében helyezték el. Ő volt az Esztergom szentgyörgymezei honvéd-emlék és honvéd-temető megteremtője s óhajtása szerint 1897 feb. 17. Esztergomban történt halála után ő is oda temettetett.
Közadakozás útján emelt emlékoszlopa 1898 júl 4. avattatott fel ünnepélyesen; az emlékobeliszk közepén van bevésve hires feliratának ezen passusa: «Mondja ki Felséged kegyelmesen: Legyen meg nemzet a te kivánságod.»
Esztergom és Vidéke 1897. 14. sz.
Budapesti Hirlap 1897. 51. sz.
Komáromi Lapok 1898. 28. sz. és gyászjelentés.