nyitrai püspök és kanczellár; atyja P. Mihály egyike volt az ország legtekintélyesebb nemeseinek; fia P. T. 1633-ban Pozsonyban, azután Nagyszombatban tanult, hol a bölcseletet elvégezvén, 1641-ben Rómába ment a collegium germanico-hungaricumba. Rómában tartotta 1645 jún. első miséjét is. Visszatért azután hazájába s még azon év decz. 13. esztergomi kanonokká neveztetett ki; ezen minőségben sok évig élt Lippay primás mellett. 1647-ben honti főesperessé lépett elő s elnyerte az Oltárszentség oltárának igazgatóságát. 1649-ben zólyomi főesperes, 1651 máj. 10. őrkanonok és báthi apát lett. 1652-ben a király csanádi püspökké tette s 1653 aug. 10. a szenttamási prépostság javadalmának birtokába lépett. 1654-ben Rómába utazott, hogy megerősítését a csanádi püspökségre a szentszéknél kieszközölje, a mit szept. 25. el is nyert. Püspökké szenteltetése 1655-ben Trencsénben történt Lippay György által. 1655 aug. 20. segédpüspökséget kért, szept. 16. pedig azért kereste meg a primást, hogy ajánlja őt a váczi püspöki székre. 1657 jan. 1-én ismét előléptetéseért folyamodott a primáshoz, hivatkozván arra is, hogy rokonai Veszprém visszavívásánál vérüket ontották. Óhajtása annyiban sikerült, hogy 1658 márcz. 22. megkapta az esztergomi nagyprépostságot és még ezen évben a pozsonyi prépostságot, valamint a váczi püspökséget is. 1660-ban már az egri püspöki széket foglalta el. 1669 okt. 5. kanczellár lett, elég fiatalon, alig volt 36 éves, és elnyerte a pozsonyi prépostságot másodízben, miután erről 1660-ban lemondott, valamint a jászói prépostságot is. 1670-ben pedig a nyitrai püspökségre helyeztetett át, melyet közel tíz évig kormányzott. Nagy kegyben állott I. Lipótnál, a ki őt a «tanács angyalának» nevezte. Erős, hazafias, alkotmányos érzületét mutatta az a küzdelem, a melyet az 1678. országgyűlésen Hocher Pál osztrák kanczellár ellen folytatott. E mellett ékesszóló, tevékeny, buzgó, áldozatkész főpap volt, a ki nemcsak a nyitrai székesegyházat látta el gazdagon egyházi öltönyökkel, hanem a nevelésügyért is sokat tett, a mennyiben 1678-ban megvette Rákóczy Erzsébettől Hejcze falvát 27,000 forinton a Kisdy-féle papnevelő alapítványának növelésére s ezt utóbb, midőn a Tökölyek lefoglalták, ismét 34,000 forinton visszaváltotta. Meghalt 1679 máj. 6. Bécsben.
Munkái:
1. Foelicitas Mater, Cvm Svorvm, Corona, Et Gratia Filiorvm Defvncta, Siue Oratio Fvnebris In Exeqvijs Illustrissimae Comitissae, Ac Dominae ... Mariae Fvgger ... Qvondam Comitis ... Nicolai Palffy Ab Erdeőd... Delictae Viduae, Item Illustrissimorum Heroum Fratrum, & memoratae Comitissae Filiorum imprimis ... Comitis, ac Domini ... Stephani Pálffy ... Equitis Aurati; Commitatus Posoniensis Supremi Comitis ... & Deinde Illustr. ... Comitis ... Ioannis Pálffy ... comitatus Comaromiensis Supremi Comitis ... Habita Posonij in Capitulari Ecclesia sancti Martini ... Anno M.DC.XLVI. Mense Maio, Die XXIX. Viennae.
2. Thesaurus Perditus seu Oratio In Exequijs Illustr. Comitis ... Francisci Forgacs de Gimes, Supremi Comitis Comitatus Barsiensis ... habita ... Tyrnaviae In Ecclesia maiori S. Nicolai Die 17. Decembris Anno 1648. Trencsinii.
3. In Exeqviis Illustr. Comitis ... Ladislai Eszterhazi De Galanta ...Comitatus Soproniensis Supremi Comitis ... Item Spectabilivm ... Dominorvm Francisci Eszterhazi ... Supremi Capitanei ... Thomae Eszterhazi ... Praesidij Levensis Vicecapitanei, &c. Gaspari Eszterhazi ... In praelio contra Turcas ad campum Nagy-Vezekény habito, simul pro Patria, Die 26. Augusti, gloriosè occumbentium. Oratio ... Habita Tyrnaviae, in Ecclesiâ S. Joannis-Baptistae, Die XXVI. Novembris Anno M.DC.LII. Viennae 1653.
4. Rituale Agriense, seu formula agendorum in administratione Sacramentorum etc. Cassoviae, 1666.
Latin levelei Lobkovicz Venczel herczeghez, összesen 14 (herczeg Lobkovicz Mór raudniczi levéltárában).
Katona, Historia Critica XXXII. 913. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 50., 76. l.
Gams, Series Episcoporum. Ratisbonae, 1873. 368., 371., 376., 384. l.
M. Könyv-Szemle 1879. 259. lap.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 198. l.
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, Főrangú családok I. Budapest, 1888. 179. l.
M. Sion 1888. 780. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 381. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész 502., 558. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 261. l.