a hittudományok borostyánosa, minorita-rendi szerzetes, szül. 1720 jún. 20. Mindszenten (Csikm.); mint tanuló ijfú a minorita-rendbe lépett; áldozópappá szenteltetvén, szónoklata által híressé lett. Több előkelő családnál kápláni tisztet viselt, és mint ilyen hivatalos teendőin kívül méhészettel is foglalkozott. Hittérítő, szent-demeteri és győrfalvi plébános is volt. Meghalt 1775 aug. 24-én Kolozsvárt.
Munkája: Erdélyi méhecske, mely a méhekkel való bánásnak titkait és mesterségét rövid summában foglalván, szemünk eleibe terjeszti. Mellyet sok irásokbul s hasznos experimentiákbul ki tanult és egybe szedett szent Ferencz minorita conventualis szerzetiben lévő egy áldozó pap és egy nagy méltóság nemzetéhez való szeretetétől viseltetvén dicséretes költségével világosságra bocsátott. Előljárók engedelméből. Kolozsvár, 1762. (Névtelenül. 2. kiad. 1767., 3. k. 1785. U. ott).
Horányi, Memoria III. 2.
Danielik, M. Irók II. 245. l.
Szinnyei Könyvészete 567., 874. h.
A magyarországi Minorita-rend Névtára. Arad. 1883. 147., 180. l.