állami polgáriskolai igazgató-tanár, P. István és Fülöp Anna unitárius székely szülők fia, szül. 1847. júl. 14. Várfalván (Torda-Aranyosmegye); szülei a tordai algymnasiumba hozták, hol az V. osztályt végezte s kiváló jelét adta a költészet iránti hajlamának és arra való tehetségének. 1865 őszén a kolozsvári unitárius főiskola kitünő növendéke lett, hol 1868-ban érettségi vizsgát tett. Rendes tanulmányai mellett tevékeny munkásságot fejtett ki az ifjúsági önképző-olvasó-egyletekben, hol előbb mint jeles tollú jegyző tűnt ki, később mint szerkesztő s elnök vitte a vezérszerepet. A gymnasiumi tanfolyamot végezve, papnövendék lett. Az 1870. unitárius főtanácsi gyűlés már mint II. évet végzett theologust a székely-keresztúri gymnasium segédtanárává választotta. 1871 őszén külföldi tanulmányútra küldötte az egyházi főtanács. Fél évet Münchenben, másik fél évet Heidelbergben töltött növény- és ásványtani ismereteinek gyarapítása végett. Külföldi útjából hazatérve 1872-ben a tordai unitárius algymnasium igazgató-tanára lett. Sokat javított az intézet állapotán; a magántanítási intézményt helyesebb alapra fektette, megkezdette a nagy munkát, hogy a gymnasium teljesen fölépüljön; ő nyerte meg ez eszmének a várost és megyét, és alig pár év alatt elérte czélját. Az iskola növény- és ásványtani gyűjteményeinek szaporítása végett gyakran tett kirándulásokat és beteges testalkatával sokszor egész nap barangolta a hegyeket. Népszerű kedvelt egyénisége által már négy év mulva a város és megye vezéregyéniségei között szerepelt, még a politikai téren is. A megye kir. tanfelügyelője, mint a kormány képviselője 1878-ban megnyerte őt azon eszmének, hogy a tordai algymnasium alakíttassék át állami polgáriskolává. Ez eszme keresztülvitelét az egyházi főtanácsnál folyton szorgalmazta, míg végre hosszas küzdelem után a gymnasium polgári iskolává alakult, melynek tíz évig volt igazgatója, miután megelőzőleg a gymnasiumnál hat évet töltött. A torda-aranyosmegyei tanító-testület jegyzője volt, ő írta jegyzőkönyveit és évi jelentéseit; ő volt az egyesületnek kezdetben szervező elnöke is; 1887-ben az egyesületnek ismét elnöke lett, de időközben ezen állásáról lemondott, hogy szabadabban vitatkozhassék. Rohamos tüdővész oltá ki életét 1888 szept. 5. Várfalván.
Az ifjusági lapokban megjelent költeményeit és parodiáit többnyire Turul álnév alatt adta ki; a tordai ifjuság által 1871-ben kiadott Remény cz. emlékkönyvben több költeménye s népdala van, különösen a Martius 15. cz. Czikkei a Keresztény Magvetőben (1874-75. Tordai középtanodánkról, 1880. A családi nevelésről).
Néptanitók Lapja 1880. 253. l.
Keresztény Magvető 1888. 338. l. (Iszlai Márton).
Kanyaró Mihály, Emlékbeszéd Pálfi Károly felett. Torda. 1891.
Varga Dénes, A tordai állami polg. fiu- és leányiskolának 16 évi története 33. l.
Sándor János, A székelykeresztúri unitárius gymnasium története. Székely-Keresztúr, 1896. 135. l. és gyászjelentés.