képviselőházi alelnök, P. Elek és Pálffy Anna fia, szül. 1804 jan. 10. Tarcsafalván (Udvarhelym.), székely primor családból. Iskoláinak végezte után József-nádor ezredi huszár lett. Mint hadnagy három társával beutazta Olaszország nagy városait. Kossuth Pesti Hirlapjába Erdődi János név alatt írt czikkeiért nyugdíjaztatnia kellett magát. Udvarhelynek közgyűlésén 1848-ban az Unio mellett legelőbb ő szólalt fel. Ama 30 székelyt, a kiket a közgyűlés azért küldött Teleki József grófhoz, Erdély kormányzójához, hogy a rendkívüli európai események tekintetéből máj. 30-kára az erdélyi országgyűlést összehívja, ő vezette, s mikor a kormányzó a kihallgatás után megjegyezte: nem érti Udvarhelynek 30 küldöttének követelő eljárását, Pálffy azt felelte rá: Eljövünk mi, kegyelmes úr! majd harminczezeren is ...Őt e szék elébb az 1848. erdélyi, utóbb a júl 2. pesti országgyűlésre képviselőjeül választotta meg. A hozott Unio-törvényt ő és Weisz Farkas vitte megerősítés végett Innsbruckba Ferdinand királyhoz. A pesti országgyűlés Erdély részéről képviselőházi alelnökké választotta. Volt pénzügyminiszteri államtitkár az első honvédelmi bizottmánynál és a Kazinczy Gábor által alkotott békepártnak tagja. A debreczeni országgyűlésnek július 21-ig volt tagja. A lefegyverzés után Haynaunál jelentkezett és 1850 febr. 25. az újépületben záratott el. Haynau ismeretes kegyelmezési ténye nem sokára kiszabadította őt fogságából; azonban szelleme és kedélye beteg maradt. Haza nem mehetett, tehát Tarczalon és Sátoralja-Ujhelyen tartózkodott és itt Naplót írt és valami életkép írásába fogott Kendi Ferencz cz. Meghalt 1857 ápr. 13. Tarcsafalván. Nőtlen lévén, összes vagyonát (15,000 pfrtot) az erdélyi múzeumnak hagyta.
Politikai leveleket írt az Erdélyi Hiradóba; 1840-41-ben három kisebb regényt írt és adott ki: kettőt Szentiváni Mihály Remény cz. zsebkönyvében (1840. Kendefi Dénes és Tengeri mátkák), egyet az Erdélyi Hiradó cz. politikai lap Nemzeti Társalkodó czímű melléklapjában (A siró örvényei); a debreczeni Esti Lapban a köztársaság mellett küzdött; czikke a M. Sajtóban (1856. 3-5. sz. Hegyalja). Naplóját 1852-1853-ról, melyet bujdosásában Tarczalon és Sátoralja-Ujhelyben írt és testvérének küldött, Jakab Elek ismertette a Nemzetben (1895. 123. sz.).
Kéziratban: A Zsadányi család cz. regény I-VIII. fejezete s Tihamér cz. regénye. Van egy politikai értekezése: Eszmetöredékek a keleti ügy körül. P. az 1848-49. magyar államférfiakról Emlékiratot dolgozott, melyet Mikó Imre grófnak átadott, a ki az erdélyi múzeumegylet kéziratárának hagyta; P. többi kéziratai is az erdélyi múzeumba kerültek.
M. Hirlap 1850. 221. sz. (Hadi törvényszéki itélet).
Hölgyfutár 1857. 95. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 83., 84., 515. l.
Figyelő V. 1878. 328., 329. lap.
Nemzet 1895. 123. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 731. l.