Magyarország nádora, P. Miklós gróf főispán és koronaőr és Harrach Eleonora grófnő fia, szül. 1663. aug. 20. Vöröskőn (Pozsonym.), mások szerint Bécsben; ugyanitt tanult 1677-1678-ban és Parmában végezte be tanulmányait. 1681-ben katona lett, előbb a neuburgi, utóbb Isembourg-féle német gyalogezredben mint önkéntes és még ugyanazon évben lépett át a gróf Pálffy János vasasezredébe mint zászlótartó, és abban 1683-ban Bécs védelmében mint zászlós harczolt; 1684-ben lett kapitány és mint ilyen maradt ott 1687-ig, részt vett Buda ostromában is. 1688-ban Károly lothringeni herczeg és fővezér oldalas segéde, 1689. a Czobor magyar lovas ezredben ezredes és ennek még ez évben ipja Czobor Ádám gróf halála után vezénylő parancsnoka, 1693 ápr. 3. tábornok lett. Életének e szakában nevezetes párbaja volt a császári házhoz sógorságban álló János Fridrik württembergi herczeggel, kit a magyar sereg ellen ejtett sértő szavaiért a magyar nemzet dicsősége iránti kegyeletből párviadalra hívott ki és pisztolylyal, melynek híres mestere volt, kalapját (a királyfalvi családi levéltárban most is látható) lőtte le; erre azonban a másik fél golyója által ő is találva összerogyott; ekkor a nevezett herczeg Lengyelországba futott, később I. Leopoldtól kegyelmet nyert. P. 1700 jan. 26. altábornagy lett és az eddigi magyar huszár ezrede helyett német vasas ezredet kapott. 1704 jan. 15. Dalmáczia, Horvát- és Szlavonország bánjává s máj. 5. lovas tábornokká, 1709 nov. 7-én a hűtlenségbe esett II. Rákóczy Ferencz helyébe Sárosmegye főispánjává neveztetett ki. 1710 márcz. 28. Magyarország felső részének vezénylő fő hadiparancsnoka, 1724 jan. 5. m. kir. helytartósági tanácsos, 1731 okt. 5. gr. Koháry István helyébe országbiró, okt. 27. a hétszemélyes tábla közbirája, 1732 márcz. 14. Pozsony vármegye örökös főispánja s azon vár kapitánya, 1740 febr. 20. az aranygyapjas rend vitéze, decz. 15-én (Mária Terezia által) valóságos belső titkos tanácsos, 1742 decz. 16-án szóval, utóbb kinevezés által a magyarországi császári hadsereg fővezére, 1741 június 22. az országgyűlésen magok a kijelöltek által is ajánlva, Magyarország nádora és királyi helytartója. Ő eszközölte a Rákóczyakkal 1711-ben a szatmári békességet, valamint az ausztriai háznak leányági örökösödése megállapításában nem csekély érdemekkel fáradozott; ezen érdemeinek emlékeül M. Terézia királynő, ki őt atyjának nevezte, egy drága ménnel, arany karddal és gyémánt gyűrűvel ajándékozta meg. Ugyan ő nyert még 1734-ben a családja által jelzálogul bírt bazini és szent-györgyi uradalmakra is örökösítő kir. adományt. Meghalt 1751 márcz. 24. Pozsonyban.
Munkái:
1. David Hungariae, Sive Divus Ladislavs, Regali Fortitudine Inclytus, Qvem Sub Auspicijs Rev. et Cels. Principis Dni Joannis Caspari, D. G. Generalis Militiae Hierosolymitanae, Ordinis B. M. Teutonicorum in Prussia Administratoris ... Regni Vngariae Administratoris &c. ... Nomine Inclytae Nationis Hungaricae in Basilica Divi Proto-Martyris Panegyrica Dictione celebravit Encomiastes Illvstrissimus Comes Joannes Ferdinandus Palffy ab Erdőd ... Poeticae Facult. Auditor. Deferente Praenobili et Clar. Dno Joanne Georgio Widureck ... Inclytae Nationis Vngaricae p. t. Procuratore. Viennae, 1678. (Ujra kiadta Cetto Ign. Fer., Virtus Coronata divi Ladislai I. Bécs, 1693 cz. munkájában 310-326. l.).
2. Extract-Schreibens aus Debreczin, Von dem Kayserl. General-Feld-Marschall Herrn Graffen von Balfy, an einen vornehmen Minister in Wien unterm 2. May 1711 abgangen. H. N. (4rét két sztlan levél. Jelentés a szatmári békekötésről).
Magyar levele 1744 aug. 23. (M. Akadémiai Értesitő 1851, 327. l.).
Arczképei rézmetszet, rajz. Fendi P., metszette Eiszner Xaver Ferencz és rajzolta Ehrenreich A. (Bildnisse berühmter Ungarn aller Zeiten 1834, 34. füz.).
Csapodi, Ladislaus, Laudatio funebris ... comitis J. Palffy ab Erdődi. Tyrnaviae, 1751.
Palatini Regni Hungariae bello paceque clarissimi ... Tyrnaviae, 1752.
Hormayr, Archiv. Wien, 1826. 19. sz. (Sírirata).
Gemeinnützige Blätter 1834. 3. sz.
Arneth, Alfred, Ritter von, Eugen von Savoyen. Wien, 1858. és Maria Theresia. U. ott. 1863.
Kölesy és Melczer, M. Plutarkus I. 239. l.
Hon és Külföld 1844. I. 2. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 57., 77., 78. l.
Szabó-Hellebrant, Régi Magyar Könyvtár III. 2. rész 128. lap.
M. Könyv-Szemle 1900. 264. l.