ügyvéd, regényíró és lapszerkesztő, a Kisfaludy-Társaság és a m. tudom. akadémia tagja, P. Ferencz és Nyéky Róza (meghalt 1869. máj. 8.) fia, szül. április 20. Gyulán (Békesm.); Debreczenben, Nagybányán és Aradon végezte középiskoláit. 1837-ben kispap lett a szatmári egyházmegyében és ott a papnevelőben bevégezte a bölcseletet, majd a hittani tanfolyamot is egészen az utolsó évig, de nem érezvén hivatást az egyházi pályára, közvetlenül a felszentelés előtt kilépett. Ekkor a nagyváradi jogakadémiára ment, a hol félév alatt letette a vizsgálatokat; egy évi joggyakornokság után 1842. aug. Pestre jött jurátusnak és itt Lányi septemvir mellett esküdött fel és bár 1843-ban letette az ügyvédi censurát és megkapta diplomáját, soha hasznát nem vette; életében egy pert sem vitt, de nem is keresett, mert kizárólag az irodalommal foglalkozott. A franczia szépirodalom hatása alatt kezdte írói pályáját. 1843-ban néhány novellája jelent meg a lapokban, melyek kevés figyelmet keltettek. Petőfivel, ki 1844-ben telepedett Pestre, szoros barátságot kötött és mindvégig jelentékeny befolyással volt reá. Nagy szegénységben élt. 1845-ben Magyar millionair czímű regényt írt, melyet sem a közönség, sem a kritika nem fogadott kedvezőn. Azonban a szépirodalmi lapokban megjelent beszélyei által némi hírre tett szert. Egyike volt azon tíz írónak, kik elhatározták, hogy többé lapokba nem írnak, hanem egy általok kiadott folyóiratban fogják kiadni műveiket. Ez egylet részben a szerkesztők ellen volt intézve, de a régibb irodalom ellen is. P. tevékeny részt vett az egylet gyűléseiben; indítványozta, hogy az ifjú irodalom «magyar romantikusok» nevet vegyen föl és küzdjön a democrata eszmékért, a népnemzeti alapra fektetett költészet mellett, melyet Petőfi annyi szerencsével megindított. Azonban az egylet különböző okok miatt fölbomlott s közlönyéből (Pesti füzetek) egyetlen szám sem jelent meg. 1847-ben a Pesti Hirlap ujdonságait írta, igen könnyeden és elmésen; egyike volt azon íróknak, kik a hirlapok stíljében a sallangos rhetorika helyébe az egyszerűbb ízlést honosították meg. 1848-ban a márcziusi napok alatt Pesten volt és megindította a Márczius Tizenötödike czímű politikai napi lapot, mely a «Nem kell táblabíró politika» jelmondatot tűzte zászlójára. E lapot eleinte csak a fővárosban olvasták, és mint pártközlönyre kevés súlyt helyeztek reá. Vakmerő cynismussal támadta meg a miniszteriumot és az ország legtiszteltebb férfiait s a respublica mellett kezdett izgatni. A vidéken roppant bosszankodást idézett elő; olvasó-egyletek megégették s egymást érték a fővárosban a bizalomszavazó küldöttségek az ország legtávolabbi megyéiből is. Azonban a nemzetgyűlés megnyiltával közönsége napról-napra növekedett. Ő és társa Csernátoni, merészebb húrokat kezdettek pengetni, miután egy pár klubban hatalomra vergődtek s a nemzetgyűlésen néhány követet pártjukhoz számláltak. Lapjok ekkor neki kezdett egészen a nép szenvedélyei és hiúságának tömjénezni s tárháza lőn minden gúny, rágalom és izgatásnak, mit a pillanat hatásaitól vezetett utczai politika, sértett hiúság, ifjú rajongás és számító önzés a kormány ellen csak kigondolhatott. P. elmés, pikáns stylista volt és a táblabirók iránt, kiket beszélyeiben annyiszor tett nevetségessé, könnyen felkölthette a nép ellenszenvét, mely a könnyed írmodor miatt leginkább lapjából kezdé meríteni nézeteit. A honvédelmi bizottmány úgy hitte, hogy érdekében van, ha magának megnyeri. Hivatallal kinálta meg szerkesztőjét, mit az elfogadott. Ekkor P. rendszeres izgatást kezdett a monarchia ellen és kijelölte azokat a tényeket, miket a szabadságharcz ügye követel. Azonban a magyar nép józan esze visszhang nélkül hagyta összes indítványait. Ellenében egy hasonlóan ügyes, elmés hirlap Jókai Esti Lapja lépett fel. Midőn a kormány Pestre tette át székhelyét, újult erővel fordult az új miniszterium ellen s magát a kormányelnököt is megtámadta, kit eddig kimélni látszott. Lapja betiltatott és ő fogva vitetett Szegedre. Még a világosi fegyverletétel előtt kiszabadult, eltűnt és azután nyomát veszíté a hír. Novellái, melyek még 1848 elején nyomattak ki, 1850-ben kerültek a közönség elé Egy földönfutó hátrahagyott novellái czím alatt. Két társával együtt augusztus 13. Biharba talált utat s Belényes vidékén Dobsa Lajos írónk atyjának birtokán húzódott meg. Az októberi vérnapok idejében Arad vármegyébe ment át Szintye faluba, hol anyai nagybátyja, Nyéki Alajos ispán volt István főherczeg kis-jenői uradalmában. Itt töltött négy évet teljes biztosságban s noha kiléte később köztudomású lett, a Bach-korszak hivatalnokai sem akartak róla hivatalos tudomást venni. 1853. febr. 2. Pestre ment, a hol csakhamar hadi törvényszék elé állították és letartóztatták; öt hónapig volt fogva az új épületben, de elítélni nem lehetett, mert már ki volt adva a rendelet, hogy 1849. dolgokért új politikai pöröket ne kezdjenek. Tehát csak internálták Budweisba, Csehországba, hol két évig és néhány hónapig lakott; a polgárság nagy rokonszenvvel s a bürokrácia is rendkívüli előzékenységgel volt iránta. Itt meg is nősült, feleségül véve Neweklowsky Fannit, egy odavaló patricius család leányát (a ki 1886. okt. 20. halt meg, miután már előbb két virágzó gyermekét, egyenkint 18 éves korában elveszítette). Megszabadulása után Pestre tért vissza s itt az irodalommal és hirlapírással foglalkozott. Általán P. a régibb publicista-gárdának igen kiváló tagja volt, ki több száz vezérczikkében nagy hatással volt kora közvéleményére. De írói pályájának ez újabb szakában még nevezetesebb volt szépirodalmi munkássága. A Kisfaludy-társaság 1864-ben tagjául választotta; 1884. június 5-én a m. tudom. akadémia levelező tagja lett. A Kisfaludy-Társaság részére két regényt írt; majd Gyulai Pál ösztönzésére írt még több regényt is. Egyébként az utolsó években a legteljesebb visszavonultságban élt. Meghalt 1897. decz. 22. Budapesten. Szülőházát Gyulán emléktáblával látták el, melyet 1899. máj. 28. lepleztek le; márvány obeliszk síremlékét a kerepesúti temetőben ugyanazon évben halottak napján leplezték le, melynek fölírása ez: Lelkesedett ifjan s szárnybontva honáért És eszményeiért harczola férfiasan, Majd száműzve siratta honát s szabadon hazatérve Új munkába fogott s hirdete jót s igazat, Most fáradtan tért a szabad hazaföldbe pihenni És nyugodtan néz a magas égből alá.
Humoreszkjei, beszélyei, elbeszélései, czikkei a következő lapokban és évkönyvekben jelentek meg: Életképek (1844-47. humoreszkek, beszélyek), Pesti Divatlap (1844., 1847. beszélyek, humoreszkek); Aradi Vészlapok (1844. beszély); Nemzeti Ujság (1844. II. 34., 37. szám Le Bas, Ph. Hongrie. Paris, 1843. ismertetése), Vasárnapi Ujság (1855., 1858., 1865-1866. beszélyek); Politikai Ujdonságok (a vezérczikkeket és politikai tájékozásokat írta); Hölgyfutár (1857), Szépirodalmi Közlöny (1857.), Nővilág (1857.), Budapesti Hirlap (1859.), Hon (1861-67. a külföldi rovat vezetője), Családi Kör (1861), Emich G. Nagy Naptára (1862. Ang. 9. 1849. Töredék jegyzeteimből), Kisfaludy-Társaság évlapjai. Uj folyam (II. 1864. Radvánszky György Eperjesen, székfoglaló), Fővárosi Lapok (1864. Ujabb adatok Petőfi születéshelyét illetőleg és beszélyek, 1887. 74. szám. A képviselők szabad vadászcsapata Jelachich ellen), Országgyűlési emlékkönyv (1866. Gróf Andrássy Gyula, Ifj. Bartal György, Báró Eötvös József, Báró Kemény Zsigmond, Szentiványi Károly), Budapesti Hirlap (1884. 74. sz. Egy lap keletkezése 1848-ban, ugyanez az Ország-Világban 11. sz.). Ország-Világ (1885. Mikor Jelachich ellen indultunk).
Munkái:
1. Magyar millionaire. Regény. Pest, 1846. Két kötet.
2. A fekete könyv. Regény. U. ott, 1847.
3. Egy földönfutó hátrahagyott novellái. Pest, 1850. Két kötet. (Névtelenül. Ism. Pesti Napló 79. szám Pesti Röpívek 4. sz.).
3. A fejedelem keresztleánya. Regény. U. ott, 1856. Két kötet. (Ism. P. Napló 223., Hölgyfutár 111., 112., M. Sajtó 101. Budapesti Hirlap 64. sz. Salamon Ferencz. 2. kiadás. Olcsó Könyvtár 1893. 333.).
5. Az atyai ház. Regény. U. ott, 1857. (Előbb a M. Sajtóban 223-73. szám, 2. kiadás. Olcsó Könyvtár 1891. 298. szám).
6. Egy kastély az erdőben. Elbeszélés. Bpest, 1875. (Olcsó Könyvtár 21.).
7. A szebeniház. Beszély. U. ott, 1880. (Olcsó K. 112.).
8. Attila Isten ostora. Regény a magyar nép számára. Ugyanott, 1859. (Vasárnapi Könyvtár III. 8., 2. k. 1872., 3. kiadás 1878. és Tört. Könyvtár 15. 1899. 5. kiadás. U. ott).
9. Az ítélőmester leánya. Regény. Ugyanott, 1881. (Előbb a Hölgyfutárban 1858. 46-71. sz. és Bpest, 1881. Olcsó K. 117.).
10. Esztike kisasszony professzora. Regény. Bpest, 1884. Két kötet. Kiadja a Kisfaludy-társaság. (Ism. Kisfaludy-Társaság Évlapjai XVIII. 1882., Pesti Napló 1883. 357. sz.).
11. Egy mérnök regénye. U. ott, 1885. Két kötet. (Kiadja a Kisfaludy-társaság. Ism. Fővárosi Lapok 148., P. Napló 162. sz.).
12. Anya és grófné. Regény. U. ott, 1886. és 1897.
13. A báróné levelei. Beszély. U. ott, 1888. (Olcsó K. 240.).
14. Egy leány mint özvegyasszony. Regény. Ugyanott, 1881.
15. A régi Magyarország utolsó éveiben. Regény. U. ott, 1894. (Ismert. Bud. Szemle 78. k., Kath. Szemle 1895., Fővárosi Lapok 1897. 55. sz.).
16. A Dabóczy család. Regény. Ugyanott, 1896. (Olcsó K. 365.).
17. Ne hallja hirét az anyjának. Regény. U. ott, 1897. (Olcsó K. 384).
18. A 63. sz. l-gy. p. Regény. U. ott, 1899. (Olcsó Könyvtár 1114. 1115. Regényei közül a 12., 13., 15., 16. és 17. sz. előbb a Budapesti Szemlében jelentek meg; úgy szintén A grófné betegsége cz. beszélye 1883-ban).
Szerkesztette a Márczius Tizenötödike cz. politikai napilapot 1848. márcz. 19-től deczember 30-ig 247 számát (ekkor 733 példány küldetett szét a pesti postán); 1849. jan 2-4-ig és június 7-től júl. 6-ig Pesten; 1849. febr. 14-től május 31-ig Debreczenben (1849. I. felében 1115 volt az előfizetők száma); szerkesztette az Esti Lap cz. politikai napilapot 1867. július 1-től 1870. decz. 31-ig Pesten.
Regényeinek kézirata 1898-ban a m. n. múzeumba került.
Jegyei: (+) és (-rt) a Honban.
Irodalmi Őr 1845. 8., 1846. 152. l.
Honderű 1847. II. 11. sz.
Ujabbkori ismeretek Tára V. 637. lap.
Ferenczy és Danielik I. 350., II. 413. l.
Ungerns Männer der Zeit. Prag, 1862. (Kertbeny).
Ország Tükre 1863. 27. sz. köny. arczk. (Marastoni)
Budapesti Közlöny 1867. 93. sz.
Vasárnapi Ujság 1867. 25. sz. arczk., 1879. 11. sz. arczk., 1897. 23. sz. arczk., 1898. 1. sz. arczk., 1899. 23. sz. (Emléktábla).
Hon 1869. 108. sz.
Alföldi Hirlap 1869. 111. szám.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai VII. 1871-1872. 246. lap. (Jókai).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1886-91., 1893., 1896-98.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 730., XVIII. 406. l.
P. Hirlap 1897. 355. sz.
Nemzet 1897. 354. szám.
Budapesti Hirlap 1897. 355. sz., 1899. 289. sz.
M. Könyv-Szemle 1898. 184. l.
Akadémiai Értesítő 1898. (Szász Károly). 1899. (Gyulai Pál).
Budapesti Szemle XCIV. 355. l. (Vadnay K.).
Athenaeum Nagy Képes Naptára 1899. 62. l. arczk. és gyászjelentés.