bölcseleti doktor, gymnasiumi tanár, a Petőfi-társaság tagja, előbbinek testvérbátyja, szül. 1859. decz. 26. Pakson (Tolnam.); az elemi tanításban atyja részesítette, ő tanította a latin és franczia nyelvre is. A reáliskolát Temesvárt és Kassán végezte s ekkor atyjának segédtanítója lett. A következő évben a kassai reáliskola VI. osztályába lépett és ott az érettségi vizsgálatot letette. Ekkor a fővárosba jött és 1877-ben a műegyetemre iratkozott be (hol családi nevén: Silberstein M. Salamon van beírva); 1881-ben középiskolai tanári vizsgálatot tett a mennyiségtan- és természettanból. Az egyetemi évek alatt két mathematikai értekezést írt, az egyiket (Vonalgeometria tanulmányok) 1880. az akadémia adta ki. Ezután a bölcselettel foglalkozott, majd aesthetika-kritikai czikkeket írt a Petőfi-társaság Koszorújába, a Pesti Naplóba sat. A Petőfi-társaság 1887-ben rendes taggá választotta s az társaságban több felolvasást tartott. 1886-tól mint tanár működik a fővárosban és 1889 óta a IX. kerületi felső kereskedelmi iskola helyettes tanára.
Czikkei az Ország-Világban (1884. könyvismertetés, 1891. költemény, 1893. Modern aesthetika); a Műegyetemi Lapokban (Végtelen szorzatokról); a Koszorúban (1885. Gyulai Pál, Vajda János, Dalmady Győző, Endrődi Sándor, a magyar regényről, Az irodalmi helyzet, Az akadémia és az önálló magyar tudományosság, 1886. A szép és fenség fogalma Kantnál, Fichte széptana, Rákosi Jenő a tragikumról); az Irod. Szemlének belső munkatársa volt, a Hölgyek Lapjában (1886. Petőfi és Arany egymás közt való viszonya); az Egyetértésben (1886. 1. sz. Zóláról és a naturalismusról, 149. sz. Vajda Jánosról, Ujabb lyrai költészetünk); a Pesti Naplóban (1888. 83. könyvism., 92. sz. Egy irodalmi agitator: Kazinczy Ferencz, 273., 274. sz. Petőfiről, 1889. 71. sz. könyvism., 1890. 158. sz. A szép psychologiája, 1891. 72. Uj nemzedék a magyar irodalomban, 205. Német kultura a magyar irodalomban, 1897. 266. Madách Imre ifjusága, 318. Madách Imre jogászévei, 1899. 354. A Pesti Napló Bánk bán-ja); a Pesti Hirlapban (1890. 7., 8. sz. Emlékbeszéd Reviczky Gyula fölött); a M. Szemlében (1892. A mai magyar irodalom, Irodalmi törekvések); az Athenaeumban (1892. Az ébrenlétről); a Jelenkorban (1896. A nyelvujító mozgalom, A költő joga, Lermontof); a Vasárnapi Ujságban (1897. Madách rajza); a Polgáriskolai Közlönyben (1899. Petőfi Sándor); a M. Szóban (1901. A magyar irodalom megujhodása); Tolnai Lajos Irodalom és az Egyenlőség cz. lapoknak is munkatársa volt.
Munkái:
1. Az ész törvénye. A logika új alapvetése. Tudori értekezés. Bpest, 1896.
2. Petőfi. Bpest, 1889. (Ism. a nagyváradi Szabadság 285. sz.).
3. A hellenismus és a philonismus consmogoniája. U. ott, 1899.
4. Neue Theorie des Raumes und der Zeit. Leipzig, 1901.
5. Der Streit der Psychologisten und Formalisten in der modernen Logik. U. ott, 1902.
6. Kant und Bolzano. Halle a. s. 1902.
7. Madách Imre élete és költészete. Képekkel. U. ott, 1900. (Ismert. 1899: Egyetértés 10., Kolozsvári Lapok 45., P. Lloyd 54. r. sz., M. Nemzet 83., 292. sz., Budapesti Szemle CI., Irodalmi Tájékoztató 1. sz., P. Napló 340., Hazánk 261., Ország-Világ 45. sz., Erdélyi Muzeum 648. l., M. Kritika III. 4. sz., Művész-Világ II. 9. sz., Alkotmány 270. sz., A könyv 5. sz., Egyet. Philol. Közlöny 1901.).
Szerkesztette 1882. az Irodalmi Lapokat, melyből azonban csak négy szám jelent meg; az Uj Nemzedék cz. szépirodalmi lapot 1887-ben, ebből is csak tíz szám jelent meg; 1896 elején a Jelenkor cz. kritikai heti szemlét indította meg, mely 1897-ben szintén megszünt.
A kir. József-műegyetem tanárai és hallgatói 1851-1882-ig. Bpest, 1883. 80. l.
M. Könyvészet 1888-89.
Egyenlőség 1891. 12. sz.
Ország-Világ 1891. 51. sz. arczk., 1899. 45. sz. arczk.
Schack Béla, Kereskedelmi iskoláink és tanáraik. Bpest, 1896. 28. lap.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 720., XVIII. 405. l.