állami tanítóképzőintézeti tanár, szül. 1866. ápr. 15. Ó-Becsén (Bács-Bodrogm.), hol atyja tanító volt, (ki bölcselettel és irodalommal is foglalkozott és számos paedagogiai czikket írt); P. öt éves volt, mikor atyja Temesvárra került tanítónak, majd Abauj-Szepsibe, innét Kassára, Budapestre, azután Szikszóra, végre 1878-ban állandóan Budapestre; így P. gyermekévei vándorlások és nyomorúságok közt teltek el. A fővárosban önerejéből sajátította el minden ismeretét, mert iskolába soha sem járt; egyetlen tanítója bátyja, P. Menyhért volt. Tizenhárom éves korában kezdett verseket írni. Egész gyermekkorát betegeskedés közt töltötte s azért első versei is már az élet sötét oldalait mutatják be. A fővárosban egészen elhagyatva, pajtások nélkül, mondhatni az utczán nőtt fel és megismerkedett az élet mindennemű sanyarúságaival. 1879-ben kezdett a lapoknak verseket küldözgetni. Az első lap, melyben neve alatt vers jelent meg, Ábrányi Emil Magyar Népbarátja volt. Egy ízben összes írott verseit a Vasárnapi Ujságnak küldötte be; Szász Károlynak buzdító levele bátorította s azóta sűrűn jelentek meg költeményei a Vasárnapi Ujságban; majd a Magyarország és a Nagyvilág, később az Ország-Világ hozták költeményeit; ezen utóbbi lap szerkesztője magához vette munkatársnak, hol két évig doldozott, miközben több szépirodalmi lapnak is írt. Ezen állását is elveszítve, nevelőnek ment vidékre; de csak két hónapig bírta ki a falusi magányt, visszavágyott a fővárosba; itt tengődött, küzködött egy darabig, míg Urváry Lajos, a Pesti Napló szerkesztője, ki már több költeményét közölte lapjában, fölvette a szerkesztőségébe mint belmunkatársat; időközben szerkesztette a Magyar Háziasszonyt és számos tárczáit s költeményeit sűrűn közölte a Magyar Salon, Ország-Világ (1894-től), a Képes Családi Lapok (1885-től), Fővárosi Lapok, (melynek rendes belmunkatársa lett), P. Napló, Nemzet és más lapok. 1890-ben a Petőfi-társaság által kitűzött és az aradi vértanúk szobránál elszavalandó 100 aranyas pályadíjat nyerte el. 1898-ban kinevezték hódmezővásárhelyi polgári iskolai tanárnak, 1899. szept. a sárospataki állami tanítóképző intézethez helyezték át.
Munkái:
1. Humoros költemények. Esztergom, 1888. (Mulattató Zsebkönyvtár 50.)
2. Küzdelmes évek. Költemények. Bpest, 1890. (Ism. Vasárnapi Ujság 1889. 42. sz.).
3. Komor napok. Ujabb költemények 1889-90. U. ott, 1891. (Ism. M. Szemle 46. sz., Pesti Napló 272. sz., Hét 45., Főv. Lapok 291., Ország-Világ 43., M. Hirlap 224., Budapesti Hirlap 293. sz.).
4. Magányos úton. Legújabb költeményei. Ugyanott, 1893. (Ism. Budapesti Hirlap 1892. 358. sz.).
5. Az ifjú szerzetes. Bölcselmi költemény. (Előszóval kisérte Palágyi Menyhért.) U. ott, 1894. (Ism. Vasárnapi Ujság 16. szám, M. Szalon, Nemzet 115. sz., Fővárosi Lapok 131., M. Szemle 13., Hazánk 90., Budapesti Hirlap 121., Jókai 17. sz., Élet 306. l.).
6. Új magyar szavalókönyv az ifjúság számára. U. ott, 1895
7. Nemzeti dalok. U. ott, 1895. (Ism. Nemzet 228., Főv. Lapok 80., 94., Vasárn. Ujs. 15., M. Geniusz 15., Egyetértés 95., Egyenlőség 18., Élet 30., Ország-Világ 14. sz., Otthon II. 375. l, M. Szalon 23 k. 195. lap)
8. Vajda János emlékezete. U. ott, 1897.
9. Bibliai emlékek. Ugyanott, 1896. (Ezt és Húgomhoz czímű költeményét április 28. a Petőfi-társaság a Vigyázó-féle pályadíjjal jutalmazta. Ism. Vasárnapi Ujság 5. sz.)
10. Uj költeményei. Ugyanott, 1901. (Ism. Budapesti Hirlap 62. száma Vasárnapi Ujság 10. sz. P. Napló, 69., Uj Idők 11., M. Szó 48., Ország-Világ 13., Budapesti Szemle VI. k.).
11. A rabszolga. Dráma. A m. tudom. akadémia Karátsonyi-jutalommal kitüntetett mű. Bpest, 1902. (Ism. Vasárnapi Ujság 19., Polit. Hetiszemle 18., M. Geniusz, M. Szó 94., 1904. jan. 4. a budapesti nemzeti szinház tagjai az operaházban előadják). Családi neve Silberstein.
M. Könyvészet 1888., 1891-92., 1894-1895., 1901-1902.
Egyenlőség 1891. 2. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 719., XVIII. 405. l.
M. Geniusz 1900. 14. sz.
Felsőmagyaroszági Hirlap 1900. 26. sz.