orvosdoktor, született 1861-ben Melcsiczen (Trencsénm.), hol atyja Pajor György körjegyző volt; P. az algymnasiumot Trencsénben, a felsőbb osztályokat Budapesten végezte. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen 1885-ben fejezte be; az orvosi gyakorlatot is ugyanott a közkórházban kezdette és Budapesten a Rókus és István kórházakban folytatta. Ezen idő alatt hosszabb ideig Schwimmer tanár kórházi és egyetemi osztályán mint tanársegéd működött. 1888-ban külföldi tanulmányúton volt és Winternitz egyetemi osztályát és vízgyógyintézetét látogatta. 1889-ben megalapította Budapesten a szentkirályutczai vízgyógyintézetet, melynek jelenleg is az élén áll.
Czikkei a Gyógyászatban (1886. Általános heveny szivárványcsömör egy esete, 1891. Az önfertőzés neurosisa, 1892. A cholerának vízzel való gyógykezeléséről, 1895. Az erythromelargiáról, 1902. Közlemények az inhalatio és pneumatotherapia köréből); az Orvosi Hetilapban (1887. A cocain használatáról bőr- és bujakóros betegeknél, 1888. urethritis membranacea desquamativa); a Wiener medicin. Wochenschriftben (1887. Über die Anwendung des Cocain bei Haut- und Syphiliskranken); a Pester med.-chirurg. Presseben (1891. Die Neurose der Onanie); a Jó Egészségben (1893. Az önfertőzésről).
Munkái:
1. Bőrgyógyászati zsebkönyv. Gyakorló orvosok és orvostanhallgatók részére. Budapest, 1891.
2. A neurasthenia és vízgyógymódjáról. Ugyanott, 1897. (Előadás az orvosok trencséni vándorgyűlésén. Különnyomat a Gyógyászatból).
3. Vízgyógyintézeti közlemények. Időszaki folyóirat 1901 óta. U. ott.
Előadás a magyar orvosok és természetvizsgálók szabadkai vándorgyűlésén 1899. A mesterséges szénsavas fürdőkről.
Magyar Könyvészet 1891. és önéletrajzi adatok.