kir. tanácsos, nyug. megyei árvaszéki elnök, P. József földbirtokos, megyei tisztviselő és Kalmár Johanna fia, szül. 1821. máj. 20. Ipoly-Nyéken (Hontm.); első oktatását rokona, Szontagh Ádám magánnevelőjétől nyerte Szemeréden és Százdon (Hontmegye); a gymnasiumot Korponán 1830-34-ig a piaristáknál, 1834-36-ig a selmeczi lyceumban, 1836-39-ig a pozsonyi ág. ev. lyceumban végezte; a jogot Losonczon 1839-40-ben Zsarnaytól az evang. ref. collegiumban tanulta. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát és 1847-ig Hontmegyében ügyvéd volt. Az 1847-1848. országgyűlés alatt mint idősb Apponyi György gróf magántitkára Pozsonyban tartózkodott. 1848-1849-ben Hontmegye első aljegyzője volt. 1849-ben Boronkay Lajos kormánybiztos a Szent-Benedeknél táborba szállt Görgey Arturhoz küldte futárnak. Mint nemzetőrségi hadnagy, csapatával Váczig ment, honnét azonban a hadügyminiszter az összes csapatokat visszarendelte. 1849. július 9. tisztviselőtársaival Komáromba menekült. A szabadságharcz után 1850-től csalomjai ősi birtokán gazdálkodott és ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1860-ban Balassa-Gyarmatra (Nógrádm.) tette át állandó lakását és 1867-ig ügyvédkedett. Ekkor Nógrádmegye tiszti ügyésze lett s 1872-ben újra megválasztatott, mely hivatalát 1878-ig folytatta, mikor január 3-án árvaszéki elnök lett. Egyéb tanulmányai mellett, a nyelvészetieket művelte; magyar anyanyelvén kívül a német és tót nyelvet beszélte, s a franczia, olasz, angol és spanyol nyelvek irodalmi termékeivel foglalkozott. A magyar nyelvészet terén eszmecseréket is folytatott, többek közt a M. Sajtóban Joannovics György, Vadnay Lajos és Nyakas Gáborral. 1877-ben a Madách Imrének emelendő szobor ügyében Nógrádmegye intelligentiája által megkezdett agitatiónak ő volt a vezető elnöke. A király 1882-ben kir. tanácsosi czímmel tüntette ki. Hont és Nógrád vármegyék ünnepeire számos alkalmi ódát és prológot írt, a melyek közül többet a Kisfaludy-társaságban is bemutattak; ezen két megye 1892-ben 50 éves munkásságát jubileummal ülte meg. Külföldön 1867-ben Német- és Francziaországban utazott, 1874-ben pedig Felső-Ausztriában és Felső-Olaszországban. Meghalt 1899. márcz. 29. Balassa-Gyarmaton.
Költeményei, levelei, czikkei a következő hirlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Athenaeum (1841.), Regélő, Életképek, Honderű, Pesti Divatlap (1844-46.), Kliegl-könyv; népdalokat küldött az Erdélyi János gyűjteményébe; Vasárnapi Ujság (1858-59., francziából ford., 1860., 1862-63., 1874.), M. Sajtó (1858. 92. sz. Ne rontsuk a nyelvet! 119., 120. sz. Magyartalanságok, 1859. 5. sz. A palócz népfajról), Szépirodalmi Közlöny (1858. 55., 56. sz. Balassa-Gyarmat, táj- és néprajz), P. Napló (1859. 87. Indítvány a mívelt külföld felvilágosítására; a nemzetet jobban megismertető irányregény, 1877. 224. sz. Stubnya-fürdő, állandó levelezője volt a lapnak); a 60-as években állandó munkatársa volt az Esztergomi Lapoknak és 1873-tól a Nógrádi Lapoknak; 1865-ben a Képes Ujság pályázatán az Elátkozott szőlőhegy cz. költői beszélyével a második jutalmat nyerte el; 1873-ban a Kisfaludy-Társaságtól mesére kiírt pályázaton: A szegény ember és fiai cz. költeményét megdicsérték; M. Nyelvőr (1872.). Mint ügyvéd a jogirodalommal is foglalkozott és sok czikket írt a szaklapokba. 1877-ben a Kőszénről, mint fenn nem tartott ásványról írt czikkét a fővárosi lapok nagy része közölte. 1885-ben a Szondi-pályázaton egy költeménye az első (15 arany) díjat nyerte; a Honti Hirlapban (1887. Az Ipolyi-emléktábla), a Losoncz és Vidékében (1890. 47. sat. sz. Losoncz ötven év előtt); a Hontvármegyei Almanachban (1893-94. Ódák és epigrammák); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1895. Kisfaludy Károly és Hunkár Antal), a Honti Lapokban (1898. 5. szám Kontra Simonyi és Nyelvőr), a Magyar szemlében (1898. 35-48. szám Budapest a XVIII. században, vázlatok a főváros multjából).
Munkái:
1. Költemények. Írta Csalomjai. Balassa-Gyarmat, 1859.
2. Áldozatok, Imák. Witscheltől. For. a 20. kiadás után Csalomjai. U. ott, 1859. (Ismert. Pesti Napló 30. sz.).
3. Vázlatos jegyzetek a magyar nyelv és helyesírás körül. Írta Csalomjai. Pest, 1860.
4. Quintus Horatius Flaccus Epistolái, ford. s az eredeti szöveg kiséretében jegyzetekkel ellátta Csalomjai. B.-Gyarmat, 1877.
5. Horácz levele a Piso fivérekhez. (De arte poetica). Az eredetiből ford. U. ott, 1881.
6. Neologia és orthologia. Irta Csalomjai. Ugyanott, 1883.
7. Schiller és Göthe epigrammái. Ford. Csalomjai. U. ott, 1883.
8. Cinna, vagy Augustus kegyelme. Tragédia öt felv. Corneille után francziából ford. Bpest, 1886. (Olcsó Könyvtár 219.).
9. Válasz Brassai röpiratára gróf Csáky Albin ellen. A röpiratban 1-195 pontok alatt foglalt kritikai észrevételek tüzetes czáfolata és Nagy Iván akadémiai tagnak a válasz szerzőjéhez intézett nyilt levelével. U. ott, 1891.
10. Emlékek és rajzok a 48 előtti jó világból. B.-Gyarmat, 1897.
11. Tarka bokréta. Költemények. U. ott, 1898.
Kéziratban: János király és Perikles Shakespeare után angolból ford.; Lamennais, Les parols d'un croyant, ford.
Álnevei: Káldor (a 40-es években), azután Csalomjai.
Danielik, M. Irók II. 244. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 10., 11. lap.
Nógrádi Lapok 1879., 1885.
Esztergomi Közlöny 1885.
Figyelő VI. 1879. 70., VII. 80., XIII. (Szemere Miklós levelei), XVIII. 132., 399., XXVI. (Viszonya Szemere Miklóshoz és Madách Imréhez).
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj Folyam IX. 1874. 410. lap.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Katholikus Szemle 1890.
M. Könyvészet 1891.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 713. l. (Négyesy László).
1899: Vasárnapi Ujság 14. sz., 17. sz. arczk., Pesti Hirlap 89. sz., Budapesti Hirlap 89. sz. és önéletrajzi adatok és gyászjelentés.