népköltő, világosi (Aradmegye) származású. Egy csikós tarisznyával és egy furkósbottal végig-verselte Magyarországot. A Pegazusra felkapaszkodott minduntalan, ha erre legalább egy disznótornyi alkalom kinálkozott. Verset írt arról, hogy hány nagyságos úrral beszélt életében, hány kisasszonyt látott és hány menyecskének csókolt kezet. Ponyvára nyomott verseivel járt városról-városra s ebből a poetikus házalásból szépen eléldegélt. Nagy ellensége volt hazafi Veray Jánosnak és több «megrovási kalandjuk» volt egymással. Az 1892. temesvári kiállításkor ki is hívta egymást a két versenytárs költői párbajra, de még mielőtt elsültek volna rímes ágyúik, a lantosok megegyeztek abban, hogy elhalasztják a vetélkedést az ezredéves ünnepre. Páger Pál folyamodott is ebben a dologban Zichy Jenő grófhoz s bejelentette neki a költői tornát. De a feleletet nem győzte bevárni, mert, hogy megdicsőült múzsájával szóljunk, utolérte a halál s nem jár többé szájába a leveses kanál. Meghalt 1902. Kún-Ágotán (Csanádm.).
Budapesti Hirlap 1892. 101. sz.