Pacor Vilmos (karstenfelsi és hegyaljai),
altábornagy, szül. 1841. máj. 22. Bártfán (Sárosm.); miután a III. elemi osztályt elvégezte, a szabadságharcz alatt szüleivel Gráczba költözködött, hol 1851-1852-ben a cs. és kir. 27. gyalogezred nevelő-intézetében a Grácz melletti Waitzban tanult,majd 1852-56-ig a cs. és kir. hadapród-intézetnek négy osztályát Haimburgban, illetve Strassban s azután 1856-59-ig a bécsujhelyi akadémiát végezte, honnét 1859. jún. 15. mint II. oszt. hadnagy a cs. és kir. 34. gyalogezredhez lépett ki; 1864. febr. 7. I. oszt. hadnagy lett, s ezen rendfokozat szerint mint az I. tüzérezrednél ütegfedezet parancsnoka, részint mint zászlóalj segédtiszt részt vett az 1864. dán háborúban, az Oberselk és Veile melletti ütközetekben, valamint Fredericia vár körülzárolásában. 1866. máj 1. főhadnagy lett és ez évben a Poroszország elleni hadjáratban, nevezetesen a münchengrätzi és jicini ütközetekben és a königgrätzi csatában vett részt és a háborúban tanusított magatartásáért és bátorságáért több vitézségi bizonyítványt kapott. 1867. és 1868-ban részint mint ezredsegédtiszt a 34. gyalogezrednél, részint dandárvezérkari tiszt volt Lembergben, 1869-70-ig vezérkari szolgálatra beosztva a 9. és 19. hadosztályhoz, 1871. febr. pedig a 69. gyalogezredhez helyeztetett át. 1873. márcziusban a m. kir. honvédséghez lépett át és az 58. honvédgy.-zászlóaljhoz osztatott be. 1873-75-ben a cs. és kir. hadiskolát végezte, miközben 1874. máj. 1. századossá léptették elő; 1875. okt. 1-től 1880. végeig mint a Ludovika Akadémia előkészítő tanfolyamának parancsnoka működött s egyidejűleg tanár volt a felsőbb tiszti tanfolyamban. 1880-87-ig kerületi segédtiszt a II. és VI. honvédkerületi parancsnokságnál; e közben 1882. nov. 1. soronkívüli őrnagygyá és 1887. máj. 1. soronkívüli alezredessé lépett elő. 1887. decz. 10. a 13. honvédféldandár ideiglenes parancsnoka lett, 1890. ezredessé lépett elő, 1891. nov. 1. áthelyeztetett a cs. és királyi 25. gyalogezredhez mint parancsnok, majd 1895-ben ismét visszahelyeztetett a honvédséghez és a 78. gyalogdandár parancsnoka lett. 1895. máj. 1. vezérőrnagy lett, 1896-ban megkapta a III. oszt. vaskoronarendet, 1898. aug. 1. óta a m. kir. II. honvédkerület parancsnoka s mint ilyen lett 1899. máj. 1. altábornagy.
A Ludovika Akadémia Közlönyében 1876-80-ig mint levelező tag működött, hol számos czikke jelent meg, többek között a következők (1878-1879. Az oroszok átkelése a Dunán Zimniczánál 1877. jún. 27., Ausztria-Magyarország katonai nevelésügye és hiányainak következményei, Jegyzetek a népek és seregek harczmódjairól a legrégibb időktől a jelenkorig, A franczia harczászat fejődése a napoleoni háborúk alatt 1807-ig, Az angol-orosz törekvések Közép-Ázsiában, Tanulmány a működési vezérkari szolgálatról, 1880. Harczászati tanulmány a «hírszerzési és biztosítási» szolgálatnak békében való ápolása tárgyában).
Munkái:
1. Taktik. Budapest, 1877. (Újabb kiadás. Losoncz, 1892).
2. Harczászat. A honvédelmi miniszter ő nagyméltósága által elfogadott tankönyv. Bpest, 1878. 15 táblarajzzal. (Honvéd-Könyvtár 1., 2. átdolg. és bőv. kiadás. U. ott, 1880., 4. átdolg. k. Losoncz, 1893.)
3. Harczászati feladatok. Arad, 1881.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1893.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 701., XVIII. 403. l.
A Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 678. l.