bölcseleti doktor, m. kir. gazdasági akadémiai igazgató, szül. 1798. decz. 3. Maarban (hesseni nagyherczegség); a gazdászatot b. Riedesel hesseni és weimari jószágain tanulta. 1821-ben szélesebb körű kiképzése végett utazott Németországban és Belgiumban. Később (1823) Hohenheimba ment tanárnak. 1824-ben a württembergi király tanácsossá nevezte ki s nemessé tette. Mint ezen intézet igazgatója felszólíttatva, 1850. okt. 1-től a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatását vállalta el, cs. kir. osztálytanácsosi czímmel, és ott igazgató volt 1861. ápr. 24-ig; ekkor a cs. kir. kereskedelmi és nemzetgazdasági miniszteriumba ment Bécsbe miniszteri tanácsosnak a mezőgazdasági ügyek élére. 1867-ben nyugalomba vonult. A III. oszt. vaskorona- és több külföldi rend lovagja volt. Meghalt 1868. júl. 10 Hütteldorfban Bécs mellett.
Sok munkát írt, melyek mind külföldön jelentek meg; ezeket Wurzbach fölsorolja. Főbb munkája: Lehrbuch der Landwirthschaft, mely Bécsben 1865-ben két kötetben 6 kiadásban jelent meg; ennek magyar fordítása: Mezőgazdaság tankönyve dr. Pabst H. W. után a harmadik kiadás szerént ford. Lónyai Gábor. Pest, 1852-54. Négy kötet.
Még két munkája jelent meg magyar fordításban: Mezőgazdasági értékítéstan. Ford. Kiss László. U. ott, 1857 és Pabst Kalauza a szarvasmarha tenyésztésre. Németből ford. Császár Ferencz. A Magyarországot érdeklő jegyzetekkel ellátta Galgóczy Károly. 10 kőnyom. ábrával és 44 fametszettel. U. ott, 1860.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 628. lap.
Wurzbach, Bibliogr. Lexikon. Wien, 1870. XXI. 154. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 698. l.
Balázs Árpád, Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei. Magyar-Óvár, 1897. 231. l.